Egyszer volt, hol nem volt két szerelmes ember. Mindketten az igazi boldogságot keresték, amit egymásban találtak meg. Az ő szerelmük gyümölcseként indult az én életem.

Ladányi Lilla vagyok és ezen az oldalon átélheted te is a mindennapjaimat!

141. bejegyzésem (2011. március 27.): 

 Amióta hazaértünk többször jártunk Mádon egy kicsit hétvégézni, volt sok séta, szalonnasütés, eszem-iszom. A tavasz megérkezésével mindig csak egy irányba mutatok a szüleimnek, kifelé az ajtón. Nagyon szeretek kint lenni, a fűben kúszni, élvezni a napsütést.

Sokan mondták, hogy milyen jó színem van, de az az nem a szolitól van.

Voltunk szomszédolni is a héten, hintáztam és trambulinoztam Annával és Bogival. Nekem is van hintám amit Mónika néniéktől kaptam. Kedves szüleim kérem szerelni!

Remélem az időjárás így marad, mert a szüleim elmondása alapján akkor kiköltözünk az udvarra. Jaj de jó lesz, kint még az alvás is teljesen más.

A héten voltunk shoppingolni a Fórumban, az összes pénztár pulton állhattam, ülhettem és mindenki ölbe akart venni. Megkérdezték tőlem, hogy tudom-e milyen aranyos vagyok. Persze, hogy tudom , csak a felnőttek olyan könnyen kábíthatóak.

Tegnap este Nati néniéknél voltunk vendégeskedni, a csajokkal jól elvoltunk, anya meg is dícsért, hogy milyen jó voltam, éjszaka azért megmutattam, hogy nekem is vannak rossz perceim, a szüleim hajnal háromkor tudtak elaludni, addig koncertet adtam.

140. bejegyzésem (2011. március25.): 

 Hááááát, ironkodok, pironkodok, hogy csak ilyen későn írok, lehet, hogy tényleg szerkesztőt kell, hogy váltsak.  

Elkezdem akkor a mesémet, nagyon sok dolog történt velem a sielésen kívűl is. Ahhoz, hogy egyáltalán ki tudjak menni, szükségem volt útlevélre, persze nem árt az eus tb kártya sem. Az útlevélkészítésnél amíg anya fizetett, apával mindent lerendeztünk, csak anya nem tudta, hogy hol vagyunk. Sikerült az egész okmányirodát bejárnia, amíg megtalált minket, mind a testét, mind az idegeit sikerült megtornáztatni.

Kiindulva a tapasztalatokból a tb kárhyához apa már segítséget kért, köszi érte Sebi bácsi.

Szombat reggel indultunk el, anya teljesen készen volt, hogy hogyan fogom viselni a hosszú, egész napos utat. Én az alvást választottam, egy rossz szó se lehetett rám, de hát tudjátok, aki később is utazni akar, annak úgy is kell viselkednie.Nagyon kellemes időt fogtunk ki, anyáék először meg is rémültek, hogy nem lesz hó, persze a pályák kiváló állapotban voltak.

A szálláson be kellett mutatkoznom, amikor anyáék korábban itt jártak én még csak kósza gondolat voltam.

Napközben anyáék elmentek sielni, én pedig nagyiékkal szórakoztam, sétáltunk, várost néztünk. Folyamatosan kényeztettek.

A szálláson mindenkire mosolyogtam, próbáltam a gyerekekkel kommunikálni, az étteremben többször végig kellett sétáltatni emgem, hogy mindenkinek integethessek és mosolyoghassak. Én voltam a kis kedvenc.

Anyáék felvittek a sípályákra is, én voltam a kiscsaj a csúcson.  A csúcshódításról a videók lassan elérhetőek lesznek.

Egy biztos a sieléssel még egy picit várnom kell,a háziak elmondása szerint kb. három éves kor után javasolt a tanulást elkezdeni. Először a biztonságos járás, utána majd jöhet ez is.

Az éjszakáim nem teltek túlságosan nyugodtan, az első fogam inyen való áttörése pont kint következett be. Volt egy kis kiabálás. nyöszörgés, de hát nem wellness hétvégére mentünk.  Az eredmény egy-két karikás szem és a szüleim délutáni alvásigényének növekedése.

Délutánonként már nagyon kellemes idő volt, a család félcsupiban napozott mindig a teraszon, amíg én az éjszakai fáradalmaimat próbáltam kipihenni. Ugye egy szavuk se lehet?

Az egy hét nagyon gyorsan elrepült és újra kezdődött itthoni pályafutásom.

139. bejegyzésem (2011. március16.): 

A képek már elérhetők, jó nézegetést!

138. bejegyzésem (2011. március12.): 

Hazaértünk Ausztriából a síelésből! Hamarosan jövök élménybeszámolóval!

137. bejegyzésem (2011. február 25.): 
Nehéz napokat élek meg. Sikerült megfázni és életemben először belázasodni.  Anya is elég tréül érzi magát, időnként az ő hangja is felismerhetetlen.

Ma voltunk a dokinéninél, megnyugtatott minket, hogy nincs nagy gáz és nem kell velem a hétvégén az ügyeletre rohanni. A torkommal van egy kis gigszer, illetve most már nem akarom elkiabálni, de valami fehérség dudorodik az ínyemen. Talán most már lesz fogam, nyűgös is vagyok, sírok is és kiabálok is.

136. bejegyzésem (2011. február 22.): 
A Valentin napot Hajdószoboszlón pihentük ki, anyáéknak kellett egy kis feltöltődés. Persze a welness nekem is jólesett, jó sokat tudtam pancsizni.  Elkísértek minket Kubus nagyiék is, így anyáéknak több ideje volt egymásra.  Nagyon szép idő volt, sokat sétáltunk, én is nagyon sokat tudtam totyogni. A játékárus készletét folyamatosan csapkodtam, de hát így jár az aki lógatja azt, amije van. .

A szállodában minden kedvence voltam, sokat dícsértek, csengethettem a recepción negyedórán keresztül úgy, hogy a portások nem ütöttek le, kaptam ajándékokat, elraboltak anyáéktól és nagyon sok ajánlatot kaptam, hogy szülőt cserélhetek. Köszönöm szépen, de én olyan sok szeretetet kapok a családomtól, hogy soha nem cserélnék.

Tegnap jöttünk haza, de még estig shoppingoltunk Debrecenben, természetesen a Fórumban is okoztam egy kis hangzavart, a mosolyomért nem kellett a szomszédba menni.

135. bejegyzésem (2011. február 14.): 
 

A mai napom is jól indult, a kistokaji coop-ban próbáltak törzsvásárlóvá tenni, ami azt jelentette, hogy a pénztár áruszállító szalagján sokszor utazhattam. Szeretnék ha szívesen mennék oda, már sikerült elérni.

Ma anyával kaptunk vörös rózsákat, apa azt mondta, hogy anyával mi vagyunk a legfontosabbak neki a világon. Szeretem a Valentin-napot!

134. bejegyzésem (2011. február 13.):

Kezdem a legfontosabbal, elinduuuuuuuuuuultam!!!!  Kb. egy héttel ezelőtt komoly késztetést éreztem arra, hogy elkezdjek totyogni, sikerült anyát és Kubus nagyit derékgyalorlatok elvégzésre késztetni.

Egész héten vezetgetni kellett, tegnap jutottam el odáig, hogy elindultam apától anyához. A bátorságommal még egy picit baj van, de folyamatosan járni szeretnék. Ma elmentünk egy picit shoppingolni, anya és apa velem sétálgatott a plázában, nem tudják, de én így járulok hozzá a családi költségvetéshez, nem engedem őket vásárolni.

A héten volt egy kis egészségi bajom is, sikerült anyát az őrületbe kergetnem, hányás, hasmenéssel fűszerezve. A túrókrém úgy tűnik kellemesen megdolgozza a gyomromat, Kubus nagyiéknál sok minden nem maradt szárazon. 

Tegnap meglátogatott Váli néni és Zsolti bácsi, hoztak nekem kijevi tortát, amit egy kicsit össze is gyurmáztam.

133. bejegyzésem (2011. február 04.): 

 A webdesignerem úgy tűnik szabadságra ment, vagy túl sok a munkája, ezért csak most jelentkezem . A szülinap után túl vagyok már az egy éves kötelező felülvizsgálatoman, voltam a dokinéninél és minden ok. Valamiféle oltást emlegettek, amitől anyának egy kicsit torzult az arca, remélem az enyém nem fog .

Már nagyon sokat gagyorászok és mivel márnagylány lettem, mert elmúltam egy éves, így elkezdtem konolyabb ételeket enni. Túrórudi, XXL-es túrókrém, puding, a lényeg minél több édesség legyen, olyan vagyok mint apa.

Sokat járunk most Mádra, apáék egy új projekten dolgoznak, ezért tudom Kubus nagyiékat is egy kicsit többet kényeztetni. Apa autójának viszont a felnijeit már cserélni kellett, időnként nagyon érdekes szavak hagyják el a száját, ha egy-egy kátyút nem sikerül kikerülni .

Napközben sokat vigyázz rám Ladányi nagyi is, addig anya nyugodtan tudja az ügyeit intézni.

132. bejegyzésem (2011. január 22.): 

Megkésve bár ...       1 éves lettem. Az egész család velem ünnepelt, apa kivételesen nem késett el, Lotti és Szofi csak néhány percig tudott ott lenni a betegségük miatt. Torta, tüzijáték, sok lufi és ajándék. Képek hamarosan!

Szeretném megköszönni mindenkinek azt a sok jókívánságot amit kaptam, a következő szülinapomig be fogom osztani!  

Persze azt még nem tudom, hogy ki az igazi gyerek, apa már két nappal a szülinap előtt héliumot szívott. Ezek a felnőttek...

131. bejegyzésem (2011. január 16.): 

Anya lázas készülődésben van a szülinapi előkészületek miatt. Ő folyamatosan szervez én meg csak csendben figyelek és adom a babát, aki nem ért semmit.  A héten mindenkihez eljuttattuk a meghívót, ma Mádon adtuk oda őket. Tegnap Lotti sajnos belázasodott, így a parti eltolódott, viszont Zsuzsa néniéket szórakoztattam egy kicsit.

A tanulásom szépen megy tovább, most már megmutatom nektek az orrom is. Mindezek mellett folyamatos késztetést érzek, hogy mindent felborítsak és ledobáljak a földre. Apa egerének már vége, a gravitációs kezelés, illetve a megfelelő kenőanyag, jelen esetben nyál biztosítása miatt a funkciói jelentősen leromlottak.

A szobám már teljesen szétbombázott, minden ruhámat heroikus küzdelemmel szedem ki a szekrényből, jelezvén, hogy még többre van szükségem. Kedves szüleim, tessék a nadrágot felkötni!

130. bejegyzésem (2011. január 12.): 

Mostanában kezdek egy kicsit nyügibb lenni, anya folyamatosan a számban szeretne turkálni, persze én ezt nem hagyom.  Mindenesetre azt mondják, hogy már lehet látni a leendő fogaim helyét. Folyamatosan kapom a homeobogyókat, így egész elviselhető, még aludni is tudok. Persze a cumi most nélkülözhetetlen, folyamatosan rágom, éjszaka a biztonság kedvéért mind a két kezemben és a számban is van egy-egy.

Ha egyet is el akarnak venni tőlem, azonnal visítok. Gondoljatok bele, ha egy felnőttnek egy pici fogfájása van, azonnal rohanhat a fogorvoshoz, nekem most legalább négy fog feszít, képzelhetitek. Tehát megértést kérek! Nekem is vannak már nehéz napjaim!

129. bejegyzésem (2011. január 11.): 

Új év,új remények? A szüleim biztosan ezt gondolják, amikor a fejlődésemre gondolnak.  Heroikus küzdelmet folytatnak az anya és apa szó kimondatására, de nekem a tata és nyanya sokkal jobban tetszik.  Egy kicsit azért próbálom őket kényeztetni. Kiválóan tudom például a köhögést utánozni, bár erre azt mondták, hogy semmi szükségem nincs.

A szobámban már a falon lévő állatokat felismerem és megmutatom őket, viszont a kedvencem mindenhol a lámpa. Azt mindenhol megtalálom.  Ha tudok kapaszkodni, akkor képes vagyok már a járást emulálni. A virágok lassan már egyoldalról teljesen kopaszok a tépkedésemtől, anyánál is hasonló hatást váltok ki, lassan hullik a haja amikor ezt meglátja.

Az új évet is hagyományőrzési céllal  borkóstolással kezdték a szüleim Mádon, ebből engem kihagytak, de este azért törlesztettem egy kicsit.  Nincs kóstoló, nincs alvás. Legközelebb lehet gondolkodni, az én torkom bírja az éjszakázást.  Hiába új év, de senki ne felejtse el, a főnök még mindig én vagyok! A fenőttek továbbképzését ebben az évben is folytatom!

128. bejegyzésem (2011. január 2.): 

A felnőtteket még nem nagyon értem, miért tudnak annak úgy örülni, hogy egy évvel öregebb lettek. Nem akarok filozófiai okfejtésbe kezdeni, de én inkább sírni tudnék.  Már én is egy évvel öregebb lettem, még ha nem is töltöttem be azt. Hát ez szörnyű!

Na mindegy, de ha ez azzal jár majd mindig, hogy a nagyszüleim, a családom, a barátaink együtt töltik velünk ezeket a napokat, akkor az mindenért kárpótol.

Az első évbúcsúztatómra Kubus nagyiék Attilával és Brigivel eljöttek Mádról, illetve Ladányi nagyiék csatlakoztak hozzánk szilveszter napján. Apa felfűtötte a kemencét és finom husikat és pogit is sütöttek forralt boros kísérettel. Itt volt Mónika néni és Csaba bácsi, majd Zsuzsa néni Attila bácsival, Heni meg a csajok. Volt tüzijáték, pezsgőzés, melyet anyáék még elsején is egész nap folytattak.

Mára a bulinak vége, indul a móka az új évben is új bejegyzésekkel!

127. bejegyzésem (2010. december 31.): 

   
Glitter

126. bejegyzésem (2010. december 28.): 

Jelentem a képek és videók elérhetők.

125. bejegyzésem (2010. december 27.): 

Az idei karácsonyt a szüleim rám hivatkozással nem otthon, hanem fent Galyatetőn töltöttük. Próbáltak megóvni a karácsonyfától, mivel mostanában folymatosan lomolok mindent, olyan vagyok mint akit felhúztak. Szerintem egy kis nyugalomra és kikapcsolódásra vágyódtak, jól döntöttek most is!

A szüleim már többször jártak itt egy kis romantikázásra, mivel itt az erdőn és a gyönyörű tájon kívül leginkább egymással tudtak foglalkozni.

Ha röviden szeretném összefoglalni, akkor elmondhatom, hogy nagyon sok emberrel sikerült megismerkednem és mindenki nagyon barátságos volt velem. Egyszerűen imádtak!  Valamit sugárzok magamból, hogy mindenki velem foglalkozik. Apa azt mondta, hogy ez kevés embernek adatik meg, úgyhogy ennek az értéknek örülnöm kell. A szüleim nagyon büszkék voltak rám, persze a show-t én is adtam hozzá.

Az asztalszomszédaink mindig mosolyogtak, én kiabáltam nekik, kanállal vezényeltem, a szüleimtől kapott zenélőjátékkal dj Lillává váltam. Minden este jó bulit csináltam!

 124. bejegyzésem (2010. december 24.): 

Boldog Karácsonyt!

Frohe Weihnachten!

Merry Christmas!

Joyeux Noël!

С Рождеством Христовым!

Feliz Navidad!

メリークリスマス！

ميلاد سعيد عيد الميلاد

123. bejegyzésem (2010. december 20.): 

11 hónapos lettem én, ezért írom ma versecském.

 Mostanra már kúszom, mászom, de messze még az ákom-bákom.

11 sor, 11 hónap, ezért mondókám rövidre fogom és várom az első igazi szülinapom.

122. bejegyzésem (2010. december 12.): 

Sok újdonsággal szembesülhettem megint, mivel életem első Mikulását és megéltem. Kaptam ajándékokat, csokit és a legfontosabbat, sok szeretetet! Ez az ünnep tetszeni fog nekem!

Az utazások is egyre kényelmetlenebbek voltak már nekem, legtöbbször kiabáltam és sírtam. A hordozóm egyre szűkebb volt, én meg egyre hosszabb. Ráadásul menetiránynak háttal ültem és sok kilátásom így nem volt. De jött a megváltás, anyáék már egy évvel ezelőtt vettek egy gyerekülést, amire most átnyergelhettem. Szuper érzés volt! Ezt lájkolom!

Ez a hét elég zűrösre sikeredett, apa elég sokat volt távol külföldön, így anyával szórakoztattuk egymást. Elmentünk Mádra Kubus nagyiékhoz, voltam bent megint a munkahelyén a kolléganőket is szórakoztatni. Jó muri volt!

A nyúlásom további problémákat is szült, mivel a babakocsimban csak oldalra lehajtott fejjel fértem el. Azt gondolom, hogy jók a nyújtógyakorlatok, de folyamatosan?  Szombaton ennek a kiváltására kaptam egy babakocsit, így megint tudunk menni sokat sétálni.

A hétvégi havazás után ma elmentünk életem első szánkózására is. Meg kell, hogy mondjam, hogy nem estem nagyon lázba. A séta végére el is aludtam. Anyáék szerint napközben túlságosan aktív voltam, ezért fáradtam el. De én imádok mozogni és mindent lepakolni, most már mindent menekítenek előlem a bútorok összetolásával zárják el az utamat a nemkívánatos helyektől. A kedvencem a számítógép csapkodása és a távirányítók földhöz vágása, idáig minden még egyben van!

Még a legfontosabb: raktam fel megint újabb képeket. Jó nézegetést!

121. bejegyzésem (2010. november 28.): 

Közeledik a hónap vége, ezért ma egy kicsit kényeztetek mindenkit. Nagyobb mennyiségben raktam fel novemberi képeket a saját és a szüleim mappájába is. Jó nézegetést hozzá!

Mozgásom szépen fejlődik tovább, kapaszkodva próbálok totyogni, persze a szüleim próbálnak elém mindig valami motivációs eszközt pakolni, amit én mindig el akarok érni. Ilyenkor mindenre képes vagyok, mint egy surviver !  A szüleim készítenek fel az életre!

A hétvégét Kubus nagyiék nálunk töltötték, mert anyáék péntek este mentek bulizni Attila bácsi születésnapi meglepetés partijára. Otthon mi partiztunk!

Megkaptam Kubus nagyapától életem első szánkóját is, felújította nekem anya gyerekkori szánkóját. Nagyon pipecül néz ki, egy kicsit retrós.  A baj csak az volt, hogy a leesett hó mennyisége nem volt túl sok, meg amire elindultam volna elkezdett olvadni. Ez az én formám! Majd legközelebb!

Meg van életem első látványosabb sérülése is, egy lila folt a buksimon. Az állásból a visszaülés időnként még problémát okoz, ha egy kicsit szűkebb a hely. Túl fogom élni!

Kezdek egy kicsit hisztisebb lenni, de ez a tuti módszer ahhoz, hogy az legyen mindig amit akarok.  Anyáék azt mondják, hogy egy kicsit akaratos vagyok, én azt mondom, hogy tudom mit akarok. A kettő között azért óriási a különbség!

A mosollyal továbbra sem spórolok, próbálom mindig hozni a formámat, mindenki meg akar zabálni.  Azt mondták ma is, hogy látszik milyen kiegyensúlyozott családban élek. Születni tudni kell!

120. bejegyzésem (2010. november 23.): 

Újabb mozgalmas napok vannak a hátam mögött, de kezdem megint az elején. Megint új dolgokat tanultam, most már képes vagyok fújdogálni, a kezemmel integetni, illetve irányítani. Úgy tűnik, hogy kaptam bőven a Kubus vérből , a csápolás jól fog menni. Anya elkezdte a tapsolást is tanítani nekem, több-kevesebb sikerrel már ez is megy.

Mint ahogy ígértem, meg is tettem: a hétvégén visszatértem Villányba egy újabb bortúrára. Csütörtökön délután indultunk el, estére értünk oda, én addigra teljesen beájultam, a pincébe András bácsival csak nagyapa és apa jutott le, de azért hoztak fel estére bőven municiót.

A korábbi tapasztalatok alapján most úgy döntöttek a szüleim, hogy napi egy kóstolót tervezünk csak be. Ezért péntek délelőtt villányi városnézést iktattunk be programnak, mivel eddig még erre nem került sor. A séta után jött értünk egy busz és indultunk a Vylyan pincészetbe vacsorára újborkóstolással. Megnyaltam én is a borokat, mindegyik csodálatos volt!

Szombaton egy siklósi kirándulással folytattuk a pihenésünket, estére pedig az Agancsos pincészetbe mentünk libavacsorára.

És el is jött a vasárnap, újra útra keltünk egy kis budapesti kitérővel. Betértünk megint az IKEA-ba, kaptam játéktartó dobozokat, lehet, ez utalás volt anya részéről, hogy milyen trehány vagyok. De hát imádok szétpakolni, dobálni a játékaimat. Lomolós vagyok!

Otthon most már úgy közlekedek, hogy alig bírnak utolérni, én vagyok a kis kúszóbajnok! Apával most már együtt fürdünk és ismerkedek a zuhannyal is. Ezt a bizsergést még nem tudom hova tenni!

119. bejegyzésem (2010. november 13.): 

Újra eljött a hétvége és elmentünk megint egy kicsit kirándulni. Anyával mi már korán felkeltünk, apát pedig hagytuk egy kicsit mégaludni, hosszú hete volt. Már sokat beszélt a főnökével, Peti bácsival Egerszalókról és Demjénről, ezért úgy döntött, hogy a mai napi célpontunk ezek a települések lesznek.

Gyönyörű időt fogtunk ki, Szalókon majdnem mindenki fürdőruhában volt.  Elsétáltunk a sódombig, meg kell, hogy mondjam nektek, hogy az otttani illatokhoz képest az én pelusom akár légfrissitő is lehetne.

Azért, hogy a történet kerek legyen, a Bükkön keresztül jöttünk haza és elmentünk Répáshután a Vadász étterembe megebédelni. Engem igazán egy dolog hozott ott izgalomba, a falon lévő vaddisznóbőr farka. Apa azt mondta: "Ez még egy kicsit korai kislányom!"

118. bejegyzésem (2010. november 12.): 

A megfázást sikerült viszonylag egyszerűen túlélnem, a szüleim nálam sokkal betegebbek voltak. A porszívás mára már csak egy rossz emlék, a végére már egész jól megszoktam.

A múlt hét végén hivatalosak voltunk Koppány Laci bácsihoz bort kóstolni a pincéjébe, anyáék vittek nekem kiságyat, így én is élvezhettem Laci bácsi kedvességét. A végére a borok számát se tudtam, minden esetre mindenki nagyon jól érezte magát.

Másnap egész nap sétálgattunk Mádon, illetve én sokat aludtam Kubus nagyiék vendégházának udvarán. Kaptam egy kis D-vitamint, az arcom egy kicsit meg is pirosodott. A napot egy kajcsival zártuk a Sárga Borházban, ahol két kisfiú jól elszórakoztatott engem.

Ezen a héten apának sajnos két napra ki kellett mennie Ausztriába, így anyával úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk Mádra a nagyszüleimet szórakoztatni. Elmentünk Kubus nagyi munkatársait megnézni a pm hivatalba, ebédeltünk a Kúria hotelben, ahol anyáék sok kedves ismerősével találkozhattam. Ha össze akarnám foglalni, akkor mindenhol kézről-kézre jártam, amit én sok-sok mosollyal háláltam meg. Kati nénit még dalra is tudtam fakasztani, tudjátok, próbálom mindenkiből kihozni a gyereket.

Egyik nap nagyi, másik nap nagyapa pesztrált, munkamegosztás kell, hogy legyen, mivel egyszerre csak egyikőjük ülében tudok lenni.

Persze a legnagyobb baj, hogy apa nem volt velünk, aminek én hangot is adtam, de hát mit is várhatna, mivel a kis családunk csak együtt kerek.

A mozgásom napról napra fejlődik, ahol lehet már felállok, az összes alsó polcról már elpakoltak a szüleim, a virágok kitelepítésre kerültek a nappaliból, mivel elkezdtem a leveleket rágni. A kedvenc játékom apa billentyűzete és egere, amit folyamatosan próbálok az asztalról lerángatni. Az összes kábelt húzogatom,képes vagyok a számítógépet is akár egy másodperc alatt áramtalanítani apa legnagyobb örömére. Az újságokat távol tartják már tőlem, mivel egyszer-kétszer már szájfeszítést használtak a papírdarabók számból történő eltávolítására. Lehet, hogy inkább kaját kellene, hogy adjatok! 

117. bejegyzésem (2010. október 31.): 

Kubus nagyitól nagyon sok kritikát kaptam, hogy fényképeket nem megfelelő számban töltök fel. Megpróbáltam most ezt egy kicsit orvosolni, láthattok rólam új képeket, új videókat, illetve a szüleim mappáját is egy kicsit frissítettem új képekkel. Jó nézegetést!

Persze a hét eseménye nem ez volt, mivel életemben először sikerült felállnom. Persze küzdöttem előtte egy kicsit, de csak azért, hogy anya a legközelebb eső fényképező eszközt magához ragadja és megörökítse ezt a pillanatot.  A felnőttek ezektől a pillanatoktól készen vannak, meg persze mindenki mindig az elsőt akarja, annak van meg az igazi izgalma. Most megkapták!

A héten megint voltak látogatóink, a hét elején Zsuzsa néni és Attila bácsi voltak egy borkóstoláson, apa próbálja "elrontani", vagyis a jó borokra rászoktatni őket. A hét második felében Ági néni és Zoli bácsi, apáék kollégéja volt nálam első látogatáson. Zoli bácsitól először egy kicsit megijedtem, de utána jól összehaverkodtunk. A biztonság kedvéért azért folyamatosan figyeltem a szemem sarkából.

Szombat reggel apával közösen csináltunk egy töklámpást, lassan közeleg halloween. Ez is jó móka lesz, legközelebb majd csinálunk partit is!

A nap folytatásaként dél után elindultunk Szilvásváradra egy frissítő sétára. Egy kicsit elcsúsztunk, Erika néninél egy kicsit várnunk kellett, menet közben sikerült a pelust tele vágni, így Eger határában a prérin anya tisztába tett, tehát lényeg a lényeg, amire odaértünk mindenki farkas éhes volt. Irány a Lovas étterem, ahol jól belaktunk, s utána indulhattunk a Szalajka völgybe. Felfelé még jól viseltem, de visszafelé már apa kénytelen volt ölbe venni. Csodálatos friss levegő volt, gyönyörű őszi tájjal. Egy biztos, hogy visszajövünk, szeretnék lovaskocsizni és kisvonatozni is.

A legnagyobb problémát viszont most már az jelenti, hogy az utazást egyre nehezebben bírom. Hozzá vagyok szokva, hogy otthon egész nap mozogni tudok, viszont egy ülésbe beszíjazva ülni már nem kihívás nekem. Folyamatosan próbálok felülni a hordozómban és kiszabadulni belőle. Anyáékat kezdem megőrjíteni!

Ez az óra visszaállítás is megzavart engem, ja meg a szüleimet is. Hajnal 5-kor már turbékoltam a szüleim örömére, viszont este ők számolták el magukat Mónika  néniéknél, mivel 7-ig maradtunk, persze én egy nappal ezelőtt ekkor már javában aludtam. Olyan hisztit csaptam, mint még idáig soha, persze ebben benne volt az is, hogy az orrszívó porszívó használatáért törlesszek. Ha meghallom a porszívó hangját már ordítok. Egyszerűen utálom!!!!

 © Copyright by Ladányi Lilla