Egyszer volt, hol nem volt két szerelmes ember. Mindketten az igazi boldogságot keresték, amit egymásban találtak meg. Az ő szerelmük gyümölcseként indult az én életem.

Ladányi Lilla vagyok és ezen az oldalon átélheted te is a mindennapjaimat!

116. bejegyzésem (2010. október 25.):  

Felááááááááááááááálltam!!!!!

115. bejegyzésem (2010. október 22.):  

Azzal, hogy kikerültem a járókából, úgy érzem, hogy kinyílt előttem a világ. Nagyon sokat kúszok és ami fontos, hogy fejlődik a mozgáskultúrám. Bár a popo rázás még nem megy, de a korábbi nyusziszerű mozgásom mára valós kúszássá, illetve mászássá alakult.

Lassan a virágokat menekíthetik előlem, mivel a tépkedés nagyon megy nekem. Először csak az újságokkal kezdtem, anya akkor azt mondta, hogy én vagyok az otthoni iratmegsemmisitője.  Ma már a lépcsőre próbáltam kapaszkodni, meg akartam nézni, hogy apa nincs-e az emeleten. mivel onnan jön mindig. Anya azt mondta, hogy egyre veszélyesebb vagyok, de hát egy csajszi milyen más lehetne?

114. bejegyzésem (2010. október 20.):  

Egy ójabb kerek évforduló az életemben a mai nap, háromnegyed éves lettem. Ráncok még nem jönnek, így továbbra is csak hydrophiles kezelésben részesülök.

Belevetettem magam most már a helyi politikába is, kb. háromnegyed órát beszélgettünk anyával a polgármester asszonnyal. Remélem lesz eredménye!

Tegnap meglátogattak Kubus nagyiék is, lassan elhatalmasodott rajtuk a hiányérzet miattam. Este Noncsi születésnapját ünnepeltük Mónika néniéknél, ahol én megint jó kislány voltam. Csak ültem és hallgattam a mesét...

Ma reggel eljött Brigi néni és Attila bácsi, együtt játszottunk a játszószőnyegemen. A felületet már duplikálta anya, de egyre nagyobb teret járok be a lakásban. Az elhagyott papucsok felkutatása a kedvenc játékom, amiket utána jól megrágok. Anya kevésbé örül neki, főleg úgy, hogy lejövök a szőnyegről és időnként a padlót is lekoccolom. Ilyenkor persze üvöltök, mint a sakál.

113. bejegyzésem (2010. október 17.):  

Nem tudom, hogy a villányi bor , vagy valami más hatására de már vasárnap este sikerült térdepelve a járókám rácsaiba kapaszkodva felállás közeli állapotba kerülni. Már nem kell sok, egész héten gyakoroltam, fentről még a világ is másképp néz ki.

Hétfőn lehet hogy elvonási tünetként, este apa ahogy hazaért folyamatosan nyújtogattam neki a nyelvem. Villányban folyamatosan együtt voltunk és ezt én meg is szoktam.

Nyelvi kézségem is jelentősen változik, újabb hangok kerültek e repertoáromba, most a "tetetetetetete.." a sláger.

Szerdán apa Kárpátalján volt, délután anyával pedig vendégeket fogadtunk. Detti és Melinda néni látogattak meg minket. Ha mindig kézről kézre járok. azt nagyon élvezem, lehet még jönni látogatni engem!

Csütörtökön folytatódott a látogatás, Zsuzsa néni és Attila bácsi volt nálunk egy boros beszélgetésre.

Anyával voltunk megint a Larixban is, további ültetéseket hajtottunk végre a kertben. A hétvégén elpakoltuk a kerti bútorokat, apa azt mondta legközelebb csak karácsonykor partizunk, de csak ha hó lesz. Na erre kíváncsi leszek.

Szombaton Mónika néniék jöttek hozzánk vacsorázni, apa egy rögtönzött villányi borkóstolót tartott Csaba bácsinak.

Vasárnap apa végre leterítette nekem a polifoamos játékszőnyeget, végre nagyobb területen is tudok már kúszni. Az este megint egy apás fürdéssel zárult, a víz felét megint sikerült a kádon kívülre csapkodnom. Anya egy felmosóval próbálta a károkat elhárítani. 

112. bejegyzésem (2010. október 10.):  

Újabb boros élményekkel lettem gazdagabb, a hétvégét Villányban töltöttem anyáékkal és Kubus nagyiékkal egy újabb bortúra keretében. A programot már Almádiban egyeztettük Zsolti bácsiékkal, eddig vártunk. de megérte. Az ősz eddigi legszebb hétvégéjét sikerült kifogni, mediterrán melegben élveztük a borok csodálatos élményét. De kezdem az elején!

Csütörtökön apa természetesen megint nem tudott időben elindulni, nem szereti az elvarratlan szálakat, így akkor tud nyugodt lenni, ha lerendez mindent. Ez kb. másfél órás kését jelentett, az esti borkóstolót csúsztatni kellett, illetve apa traffipax védelem nélküli járművel 180-as tempóval száguldott az ország déli része felé. Ha ezt a rendőrség is olvassa, akkor persze ez csak egy vicc volt!  

Bő három óra alatt megérkeztünk Villányba, ahol egy kedves családi vendégházban volt a szállásunk, egy borház illetve pince fölött. Szép remények!  A házigazda hölgyünk ,Bea néni egy kancsó saját készítésű borral és borkorcsolyával várt minket. Nagyon jól esett mindenkinek, én is kaptam egy cseppet. Sok időnk nem volt, gyorsan bepakoltunk és indultunk a Tiffán pincészetbe.

Ott már Tiffán Ede bácsi várt minket, aki nagyon sokat beszélt a villányi borokról a borkészítésről, a tokajihoz való viszonyáról, a családjáról. Én ültem és hallgattam a mesét egy szó nélkül, anyáék teljesen meg voltak lepődve, mivel este nyolc óra körül én már egyik oldalamról a másikra szoktam fordulni az ágyamban. A nyolc boros borkóstoló alatt én is és anyáék is megvacsoráztak. Én kekszes gyümölcsöt, anyáék házi készítésű szalámikat és szalonnákat ettek. A kostoló végére mindenki már borvirágos lett!

Pénteken ott folytatódott minden, ahol tegnap abbhagytuk. 11-kor már lekötött időpontunk volt Jekl Béla bácsinál. Itt kóstolhattunk először villányi frizzantét, vörös mustot és piros szőlők törkölyéből készült pálinkát. Mindezek mellett különböző sajtok és étcsokoládé egészítette ki a kóstolás élményét. A Béla bácsi kellemes hangja itt is elvarázsolt, sőt még aludni is tudtam egy kicsit.  A kóstoló után a Fülemüle csárda felé vettük az irányt, mivel a savtermelésünk jelentősen beindult.

Délután értünk el a villányi bortúránk csúcsára, Zsolti bácsival nagyi mindent leszervezett előre, így semmi akadálya nem volt annak, hogy a Wunderlich pincészetnél jól érezzük magunkat. Zsolti bácsi a saját trezorjából látott minket vendégül, köszönet érte ezen az úton is. Találkoztunk Zsolesz bácsival is , ő is ott volt Almádiban és megbeszéltük, hogy ha legközelebb megyünk, akkor találkozhatok Mórral is.

Zsolti bácsi tartotta a borkóstolót nekünk, beköszönt hozzánk üdvözlésre Lojzi bácsi is, aki még egy pohár bort is megivott velünk. Lementünk a pincébe is, ahol hordóból kóstolhattunk, illetve nagyapa nagy örömére rozé murcit is tudtunk inni. Nagyon jó hangulat, 15 boros kóstolás, szivar szoba, kazamata, lovagterem. Fantasztikus volt!

Szombat reggel házigazdánk a Troszt pince vendégei voltunk. Szerencsére csak a lépcsőn kellett lemenni, a szobák alatti présházban fogadott minket András bácsi. Itt már a készülő újborokat is megkóstolhattuk, illetve pincében hordóból ízlelhettük meg a különböző évjáratokat. A kóstolás uátn a város főutcáján a napban fürdőzve megebédeltünk és indultunk is a következő helyszínre, Gere Tamás&Zsolt pincészetébe. Itt is egy kis présház volt berendezve hangulatosan kóstoló helyiségnek. A kóstolóról azt mondanám, hogy érdekes volt, mi minden estre nagyon jól éreztük magunkat.

És elérkezett a vasárnap, az első bormentes nap Villányban!  Sajnos vége ennek a túránknak, irány Kistokaj!

Egy dolog viszont már biztos. Visszatérünk! Reszkess Villány!

111. bejegyzésem (2010. október 5.):  

A felülésemet sikerült továbbfejleszteni, a popsim oldalra csapásával most már egyszerűbben ülök fel. Éjszaka továbbra is szórakoztatom a szüleim, ha cumóm kiesik a számból, akkor még mindig kiabálok. Az alvástól úgyis elszoktak, muszáj formában tartani őket.  Azért azt látom, hogy apa reakcióképessége messze áll anyáétól, ő a kiabálásom ellenére is időnként kiválóan tud durmolni.

A múlt hét folyamán eljutottam oda is, hogy apával már együtt fürödtünk a fürdőkádban. Én nagyon élveztem és folyamatosan csapkodtam a vizet. Fotókat apára való tekintettel inkább nem közlök.

A hétvégén szombaton elmentünk Tokajba a szüreti napokra, megnéztem a szüreti felvonulást, utána pedig nagyiékkal hazamentünk, anyáék kaptak egy kis időt a szórakozásra. Mónika néniékkel együtt csápoltak Komár Lacira és folyamatosan bort kóstoltak. Ebből én most kimaradtam, de nagyiék mindent megtettek, hogy jól érezzem magam. Így talán mindenki jól járt.

Vasárnap nagyapáék szüreteltek, de anyáék kivittek engem is a birtokra. Nagyon szép ez a vidék! Apa nyomot a számba egy kis szőlőlevet is, ami nagyon finom volt.

A mai nap egy kicsit nyűgösre sikerült, ha nem akarnak felvenni, akkor sírok egy kicsit, általában ez bejön és felvesznek. Minden másodpercben foglalkozást igényelek!

110. bejegyzésem (2010. szeptember 26.):  

Egy újabb fordulóponthoz érkezett az életem, képzeljétek el most már fel tudok ülni. Pénteken jutottam odáig, hogy a négykézlábas alakzatomból egy spárga beiktatásával fel tudom magam tolni ülő pozicióba. Anya úgy megörült a látványnak, hogy mindenkit végig hívott telefonon. Nála szerintem csak én örültem jobban. Ez is sikerült!

Pénteken megjöttek Kubus nagyiék is, mivel szombaton anya és Csaba bácsi közösen tartotta nálunk a születésnapját, így kellett aki az előkészületek miatt vigyázott rám. Megint teljes kényeztetést kaptam. Mindenki azt kap, amit megérdemel!

Anyáék egész héten azért szurkoltak, hogy az idő tartson ki, mert kerti partit terveztek szombatra. Azt látom, hogy mindenki velünk volt, mivel a délelőtti felhős idő után igazi őszi napsütéses délután kerekedett ki. Ők is megérdemelték!

Mónika néniék dél környékén érkeztek meg, addig apa és Kubus nagyapa tüzet csiholt a kemencébe, illetve a sütőhelybe. Noncsika szórakoztatott engem, bár a hét elején még úgy néztem ki, hogy himlős leszek és egyedül leszek a szobámban, voltam a dokinéninél is, szerencsére nem lett baj. Lehet, hogy egy fránya szúnyog volt mindennek az oka!

Anyáék egy elég bőséges menüt állítottak össze Csaba bácsival, egy kemencés kenyérlángossal indítottunk, azt követően jött egy babgulyás őzhússal, majd kemencés csülök és a végén egy vargányás szarvaspörkölt. Persze szükség is volt az ételekre, mert azoknál jobban csak a pálinka és a bor fogyott jobban.  Mindezek közben apáék kihozták nekem a járókámat, így én is részese lettem mindennek és közben még napozni is tudtam.

Amire a kenyérlángos elkészült, megérkezet Reni néni és István bácsi, majd később Judit néni és Gábor bácsi is. Szólt a zene, ettek, ittak mindenki jól érezte magát. Csabikáék fociztak, rajzoltak, sikerült egy labdát a tűzbe berúgni. Jó buli volt, bár az éjszakai programot már csak az ágyamban hallgattam, a fiúk a hangulat tetőfokán már nótázásba kezdtek. Remélem a szomszédaink nem nyársalnak fel minket!

109. bejegyzésem (2010. szeptember 20.):  

Szoboszló után apának rögtön mennie kellett Münchenbe, így anyával kettesben maradtunk. Azért. hogy ne érezzük magunkat egyedül, átköltöztünk ideiglenesen Mádra Kubus nagyiékhoz. Nehéz napok voltak mind a kettőnknek, apa nélkül semmi sem teljes.   Persze nekem nagyon jó dolgom volt, a nagyszüleim tejben-vajban fürösztöttek, kézről kézre jártam. Voltam Kubus nagyi munkahelyén is a polgármesteri hivatalban, mert idáig mindenki csak fotókról ismert.

Apa érkezésével mi is hazatértünk, újra együtt a család!

Szombaton újra visszatértünk Mádra, szüreti napok voltak. Mindenki dícsérgetett, bár a hangos zene miatt egy kicsit kiabáltam. A szüleim viszont Nati néniékkel jól érezték maguk, a szüret helyett a kóstolásra koncentráltak.

Vasárnap anya szülinapjára ébredtünk, egy évvel ő is idősebb lett, bár a mai napon én is betöltöttem a nyolcadik hónapot. Öregszem.

108. bejegyzésem (2010. szeptember 12.):  

A bortúránk folytatódott tovább, mivel pénteken elindultunk hosszúhétvégézni Hajdúszoboszlóra. Persze apa úgy foglalt, hogy a borfesztivál idején legyünk ott, hogy minél több bort kóstolhassunk. De hát neki is kell lazítani.

Nekem most a wellness elmaradt, anyáék felváltva élvezték a fürdőt, de így egyikőjük mindig engem szórakoztatott. Sokat sétáltunk, élveztük az egyre javuló időjárást.

A kóstolásunk alapvetően a St. Andrea, illetve a Vylyan pincészetre terjedt ki, de apa szokásához híven bepróbálkozott különböző pincészeteknél, nem túl sok sikerrel. Mindenesetre egy-egy cseppet én is kaphattam, amiket hangos cuppogással megizleltem. Ezt követően próbáltam a poharat magamhoz ragadni, de apa azt mondta, hogy én még ehhez kicsi vagyok, egy csepptől viszont nem lesz semmi bajom, sőt!

Volt nekem való műsor is, mivel egy bohóc szórakoztatta a gyerekeket, ezalatt apáék különböző típusú tócsnikkal próbálkoztak. Esténként a német nyugdíjasokat hódítottam, én voltam mindenki "mein Schatz"-a.

A borfesztiválon mindenki gratulált anyának, volt egy kedves bácsi aki azt mondta, hogy olyan gyönyörűen nézek rá, hogy nem tud otthagyni. A gyökereimre való tekintettel elnevezett "mádi édes"-nek, bár én nem az iható fajta vagyok. Azt mondta apának, ha ilyen szépet tud, akkor jöhet az öcskösöm, hogy ne legyek sokáig egyedül. Anya reakcióját nem láttam, de én úgy gondolom, ha lehet, még jó sokáig én szeretnék a főnök lenni 

A fogzásom nem akar jelentősen előrelépni, lassan mindent elrágok, de a fogaim nem nőnek még. Úgy tűnik csak rémhíreket keltek.

A mozgásom újabb fejlődési ponthoz érkezett, most már négykézláb is képes vagyok állni, illetve ebből a pózból továbbmozogni. Ha így megy tovább, nem fognak tudni megállítani. Teperek ezerrel!

107. bejegyzésem (2010. szeptember 5.):  

Mozgalmas életem tovább folytatódott és persze megint történt velem valami. Valószínűleg most már tényleg elindul a fogzásom, eszek és harapok mindent, a nyálam úgy folyik, mintha vízcsapból folyna és persze a popsim is teljesen kipirosodott. Anya elvitt a dokinénihez, kaptam kenőcsöt és mára a pirosodás már el is múlt.

Apa a hét közepén volt Budapesten megbeszélni, elvitt engem is magával. A megbeszélés után este még elmentünk az Ikeába vacsizni, ahol egy újabb híres ismerősöm lett. Nacsa Olivér bácsit kápráztattam éppen el. Bár akárhova megyek, még mindig mindenhol mosolyokat kapok a mosolyomért. Értitek ezt?

A hétvégén megint sokat voltam kint a levegőn, nagyon jókat tudok ilyenkor aludni. Szombaton vendégségbe voltunk hivatalosak Csabika születésnapjára, de én nem mentem, mert menet közben megjöttek Kubus nagyiék, így az ő kezükre bíztak anyáék. Először alvást szinleltem, majd amikor anyáék hazaértek hosszú kiabálásba kezdtem. Én nem akarok egy buliból sem kimaradni!

Azért van egy jó buli, amiből már tutira nem maradok ki, megyünk nemsokára Villányba, a szüleim már lefoglalták a szállást. Újra borkóstolás, újra Wunderlich borok!

Vasárnap folytatódott a kemencézős partink, újabb csülök, újabb kenyérlángos. Anyáék nagyiéknak akartak kedveskedni, persze megint sokat készítettek, de szerencsére befutottak Mónika néniék is egy kis kóstolóra.

106. bejegyzésem (2010. szeptember 1.): 

A szüleim lassan pékséget fognak nyitni, annyira belejöttek a sütésbe, hogy már vettek egy kenyérsütőgépet is. Parasztkenyér, rozskenyér, tökmagos kenyér, ha ez így megy tovább akkor Norbit kell segítségül hívni, jöhet majd az Update kenyér is.

A hétvégén partiztunk egy kicsit, hulladékos találkozó volt nálunk. Újra kemencéztünk,  a fiúk iszogattak, a lányok pedig engem babusgattak.

Vasárnapra egy kicsit javult az idő, egész nap sétáltunk, meg a teraszon bohóckodtunk. Képeket majd rakok fel.

Ma voltunk Andi néninél, kaptam egy újabb lyukat a fülembe. Napközben egyre többet kűszom, pörgök mint a ringispil.

105. bejegyzésem (2010. augusztus 25.): 

Elérhetőek végre a balatoni képek, kedves villányi barátom (ez Mórnak szól ), most már láthatsz együtt újra minket. Néhány fotót felraktam Anikó néni esküvőjéről is.

Ma reggel voltam a dokinéninél, megvizsgált és minden ok velem, anyáék végre megnyugodtak. Este újabb sütés, anya első kézi dagasztású kenyérlángosát sütjük. Ha így haladunk tovább, akkor lassan gurulni fogunk.

A mai nap legfontosabb híre az lenne, hogy, ma lettem hét hónapos. De ez nem így van, Anikó néni, anya uncsitesója ma megy férjhez. Reggel fodrász, utána pakolás, mintha nyaralni mennénk. Irány Baktalórántháza, a Fenyves Csárda. Kaptam szép rucikat, Anikó néni azt mondta anyának, hogy csak én lehetek szebb tőle. Köszike érte!

Itt megint sokmindenkinek tetszettem, bár a pocakfájásom miatt egy kicsit nyügi voltam. Persze amikor fényképezkedni kellett, akkor folyamatos mosolyt produkáltam. Anya jól megetetett, így a mulatós dallamokat is édes álomban élveztem. Estére persze kipihentem magam, megpróbáltak lefektetni, de ez nem igazán sikerült. Először elszenderedtem, de ahogy anyáék másra hagytak, nem tudtam nyugodt lenni. Mindenki volt az ágyam mellett, de én kitartóan üvöltöttem. Hiányzott egy hang. Anya mellkasán. Amikor ő ölbe vett, megszűnt minden körülöttem és utána mély álomba merültem. Anyáék elmesélték, hogy hajnalban ők zárták a táncparkettet.

Kemencés kisasszonnyá léptem elő, apával közösen esténként kemencés ételeket készítettünk. Már jól megy a kemencés csirke, a szeletelt csülök, a hamuban sült krumpli.  A hét végére a gyomrom valamitől lenullázódott, valami bacit összeszedtem. Szép kilátások a holnapi esküvőre!

A nehéz napok egyike. Check out.  Hatvanban ebéd, újra itthon.

A szombati napon már én is a tettek mezejére léptem, volt egy nagyon kedves kisfiú aki tetszett nekem, így hát udvarlásba kezdtem. Mórnak hívták és az egyik Wunderliches bácsi kisfia volt. Az édesanyjuk azt mondta borászati szaknyelven, hogy egy igazi házasítás vagyunk, egy villányi egy tokajival. Nem elég korán elkezdenem! A jó srácokra azért én is bukok! Közös képek majd a fotók között lesznek!

A strandon lassan meg kellene nyitnom a Lilla Fan Clubot, mivel mindenki hozzám jár egy mosolyért. Apa javasolta, hogy ki fog rakni egy kalapot elém és szedi majd a mosolypénzt. A szüleim is valószínűleg élvezik a helyzetet, mert mindenki gratulál nekik.

Az elmúlt éjszakák számomra nem voltak túl jók, ezt éreztettem anyáékkal hangjelzések formájában. A szállodai gyerekágy nem jött be nekem, túlságosan kemény, ezért a szüleim saját alvásuk érdekében, elveikkel ellentétesen betettek engem éjszakára maguk közé. Azóta úgy alszom, mint a kisangyal, csak időnként apába rúgok bele egyet-kettőt, jelezvén főnöki státuszomat.

96. bejegyzésem (2010. augusztus 6.):

A nyaralás utáni napok sem teltek unalmasan, anyával nagyon sokat voltunk vásárolni, ahol mindenkit elszédítettem. Mindenki azt mondja, hogy milyen nyugodt baba vagyok és állítólag értelmesen nézek mindig.

Szerdán hivatalosak voltunk Attila bácsiékhoz partyzni, jó sokat zabiztunk és megnéztük a gyönyörű lakásukat.

Ladányi nagyinak ezúton kívániok nagyon boldog szülinapot!!!

Sebi bácsi, itt vagyok újra!

A szoboszlói nyaralás képeit megtaláljátok a mappámban.

95. bejegyzésem (2010. augusztus 1.):

A rajongók hada még tegnap sem ért véget, megérkeztek Józsi bácsiék (az Alabárdos étterem tulaja, meg Kubus nagyapa  volt osztálytársa) és az ő másfél éves unokája már futott is utánam.

Megjöttek keresztnagyapáék is, együtt voltunk ebédelni velük, illetve az estét nagyiékkal együtt töltötték. Addig anyáék újra az éjszakába indultak, voltak egy country esten, utána pedig egy dixi koncerten. Próbáltak lazítani egy kicsit.

Ma reggel beszéltünk a kedvenc recepciósunkkal, Zsolti bácsival, aki jelezte, hogy estig aktiválja a kártyáinkat még, így elnyújthatjuk az üdülésünket.  

Emiatt késő este értünk haza, de Mónika néni és Csaba bácsi még vacsival várta anyáékat, hogy kíméljenek minket. Millió puszi érte!

94. bejegyzésem (2010. július 31.):

 Lassan a szálloda kedvencévé lépek elő, mindenhol a recepciósok, a vendégek velem foglalkoznak. Nehéz az életem, lassan izomlázat kapnak az arcizmaim a sok mosolygástól.

Napközben a medencék partján élek, Kubus nagyapa folyamatosan utaztat a fürdőben, így mindent meg tudok nézni és anyáéknak is van egy kis ideje feltöltődni. Persze ez azzal is jár már számomra, hogy potenciális udvarlók is megjelentek a láthatáron. Amíg a testem napoztatom, folyamatosan hozzák a jelölteket hozzám. A baj az, hogy igazán életre valót még nem találtam, én mindig mosolygok, ők meg bambán bámulnak rám. Persze volt olyan is, akinek aranyláncon merci jel lógott a nyakában, de apa azt mondta, hogy az ilyeneket jobb elkerülni. Ilyen az élet, vagy inkább előttem az élet!

Tegnap este belemerültem egy kicsit a szoboszlói éjszakába is, óriási nyüzsi és rengeteg ember volt. Nagyiék azt mondták anyáéknak, hogy egy kis szórakozás már rájuk ráférne, ezért fürdetés után tudtak egy kicsit kettesben romantikázni. A szomszédos Mátyás hotelben voltak egy retropartyn, azt mondták, hogy jövőre már én is megyek velük és majd együtt fogunk táncolni.

93. bejegyzésem (2010. július 27.):

Szombaton reggel 2-3 óra alatt sikerült elkészülni, bepakolni a kocsiba, apa azt mondta, hogy egy teljes gyerekszobát berámolt. Úgy tűnik, a legtöbb cuccom nekem van, napi több váltás ruha, rövid, hosszú és strand verzióban. A szállodában azért nem jelenhetek meg akárhogyan.

Ezt követően elindultunk Mádra, felvettük a nagyszüleimet. Apa egy kicsit romantikázni akart, ezért elindultunk Nyíregyháza felé. Anya és apa legelső közös „nyaralása”, ami húsvét volt, szintén Szoboszlón indult, bár ők azt mondják, hogy egy kicsit viharosabb körülmények között. Lehet, hogy arra gondoltak, hogy most sütött a nap?  Végül is mindegy, a nagyok dolgával majd ráérek később foglalkozni. A navigáció természetesen folyamatosan vissza akart minket téríteni az autópálya irányába, de apa nem adta fel, küzdött ellene, végül pedig nyomott neki egy off-ot. Szerintem így az út időben kétszer olyan sokáig tartott, de nem számított, első a romantika.

Debrecen előtt még megálltunk megebédelni Bocskaikertnél, tikkasztó hőség volt, bár a prímás húzta nekem a nótákat. A szállodában megint vártak már minket, Zsolti bácsi a recepciós mindent előkészíttetet nekem, babaágyat, kádat, és kiabálást jól tűrő szomszédokat. A nyaralás előtt egy héttel még felhívott minket, hogy a kérésünkkel ellentétben más szobát ajánlana nekünk miattam, hogy ne legyen olyan zajos a heves éjszakai élet miatt és én nyugodtan tudjak aludni.  A jutalma mosoly volt tőlem!

Hétfőre az idő jelentősen javult, kimentünk a belvárosba ebédelni és egy kicsit shoppingolni. Hihetetlen mennyiségű ember van Szoboszlón, mindenhol teltházzal megy minden. Az estét, mint idáig mindegyiket a nyaralás alatt borkóstolóval zártuk. Ez az a szeánsz, amire nekem el kellene aludnom. Ha kedves akarok velük lenni, akkor próbálok később elaludni, így a boros élvezetekből nekik több jut.

92. bejegyzésem (2010. július 26.):

Az elmúlt időszakban sok kritikát kaptam, hogy nem vagyok képileg aktuális. Hát tessék, kedves mindenki, újabb képeket találtok a mappámban. Jó nézegetést! 

91. bejegyzésem (2010. július 20.):

Ma akár egy fél tortát is kaphattam volna, de ehelyett puszitengert fogadott. Hat hónap, az azért nem kevés, főleg az én kicsi életemben.  Próbáltam a sok szeretetet meghálálni, egész nap csak mosolyogtam.

Az ünnep örömére átmentünk megint a Mályi-tóhoz lángosozni, meg a tó körül egy kicsit sétálni. Találkoztunk anyáék kolléganőjvel, Andi nénivel is, ő is megcsodált engem. A nagyok kábítása nagyon megy nekem, bár a fiai engem próbáltak az általuk fogott halacskákkal elvarázsolni. Kedvesek voltak!

Egyre többféle ételt eszek már, anya folyamatosan keveri a zöldségeket nekem, állítólag lassan husit is kapok. Anya azt mondta, hogy  tartalmasabb cuccok kellenek nekem, mert túl gyakran eszek. De hát ha éhes vagyok?                          

90. bejegyzésem (2010. július 18.):

Az elmúlt hetem is elég pörgősre sikeredett, ez a nyári lét csak a bulizásról szól és ez nagyon bejön nekem. Még jó, hogy januárban születtem, így erről a nyárról nem maradtam le.

A múlt hétvégével kezdem, mert akkor ünnepelték nálunk Kubus nagyapa születésnapját. Itt volt a család, ment a bográcsolás, Lotti és Szofi egész nap a medencében úsztak. Délelőtt a nagyszüleim istápoltak. addig a szüleim el tudtak menni egy-két dolgot maguknak vásárolni.

Szerdán délután elmentünk anyával Mádra, egy jót aludtam a mádi ágyikómban is Kubus nagyiék legnagyobb örömére.

Csütörtökön délelőtt itt volt nálunk Németországból Claudia néni és Hagen, meg elkísérte őket Tünde néni is. Engem jöttek meglátogatni!  Délután együtt főztünk anyával apa névnapjára meglepetésvacsit. Apa még mókuskodott a kertben egy kicsit, mert az öntözőrendszer egyes részei a homoktól egy kicsit eldugultak. A szomszéd Zoli bácsi is adott egy-két szakmai tanácot egy kis házipálinka kíséretében.  Anya velem együtt ezalatt a konyhában izzadt. Munkamegosztás, ugye?

Pénteken Mónika néniékhez voltunk hivatalosak Csaba bácsi névnapja miatt. Noncsi egész este szórakoztatott engem, míg anyáék ettek és ittak. Mónika néni retro menüje nagyon bejött anyáéknak, lassan remélem már én is megkóstolhatom.

Azért, hogy a hétvége ne legyen unalmas nekem szombaton egész nap vásárolni voltunk. Péntekre elkészült a kemence, ezért anyáék a filagória alatti területet akarták egy kicsit kipofozni, ehhez kellett egy-két barkácsáruházas cucc Persze én sem maradtam ki a jóból, mert voltunk a Brendonban is, apa a fejébe vette, hogy szükséges neki egy kenguru, amivel majd engem tud szállítani. Elég mókás lehetett, mert tesztelésbe fogott, az összes szóbajöhető lehetőséget felpróbálta velem együtt. Azt mondta, hogy mind a kettőnknek kényelmesnek kell lennie, ezért ilyen válogatós. A boltban szerethetik ezért, de őt szerintem nem zavarja. Készülök a Balcsira is, ezért kaptam két szexi fürdőbugyit is, képzeljétek el, akár bele is lehet ....... Inkább nem részletezem, szerintem csak a szüleimnek lesz vele baja.

Az ivásra szoktató kis üvegemet már magam választottam ki, anya elém rakott két lehetőséget, én persze a rózsaszínt fogtam meg. Ügyi vagyok már!

Az etetőszékemből szeretnék folyamatosan felülni, ha anyáék segítenek és megfogják a kezemet, akkor csípőből vágom ezt is. Nagyon szeretek ülni, teljesen másképp látom így a világot. Ez lesz az én világom!