Egyszer volt, hol nem volt két szerelmes ember. Mindketten az igazi boldogságot keresték, amit egymásban találtak meg. Az ő szerelmük gyümölcseként indult az én életem.

Ladányi Lilla vagyok és ezen az oldalon átélheted te is a mindennapjaimat!

89. bejegyzésem (2010. július 7.):

Kénytelen voltam apával egy kicsit elbeszélgetni, mert a mondanivalómat nehezen akarta leírni. Lehet, hogy ő is öregszik?  Na mindegy, nem is ez a lényeg, a múlt hetem is elég mozgalmasra sikeredett.

Kedden egy meglepetésparty részese voltam, Detti néni 30 éves buliján vettem részt. Ő nem tudott semmit az egészről, volt meglepifej rendesen.   Elbújtunk a egy fa alá és onnan énekeltük e a Happy Birthday-t. Egy kicsit hangoltam én is, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy elég hamar elfáradtam. Utána ezért egy picit nyügi voltam, de a szüleim inkább így hazavittek. Jól éreztem magam és még egyszer boldog szülinapot!

Elindult a kemenceépítésünk is, Zoli bácsi a kandallósember megkezdte a munkálatokat. Eljött Kubus nagyapa is, apa szabit vett ki, Ladányi nagyapa pedig elkezdte velük a filagória tetejének az építését. Sokat voltam kint, ők pedig vagy a tetőn fent, vagy a cserépvágásból származó porban küzdöttek. Jelentem a tető elkészült!

Kubus nagyapa küldött egy kis nitrogént a gyepre, azóta apa csak füvet nyír. Lehet, hogy egy kecskét kellene beszerezni és működne az automata fűnyírás.

Ezen a héten folytatódott a filagória építése, anya folyamatosan kivisz, hogy szórakoztassam az "építőket".

Az én fejlődésemben is jelentős változások álltak be. Folyamatosan lovagolok anya lábán, oldalra fekve alszom két napja, mint a nagyok és ha hasra fektetnek akkor már pucsítok.  Ha ez így megy tovább, akkor lassan fel is állok, bár ha megfognak, ma már erre képes vagyok, csak fel kell, hogy állítsanak.

Mindenre és mindenkire figyelek, a cumisüvegemet már messziről kiszúrom, a rágókámimat pedig folyamatosan a számban tartom.

Az elmúlt két éjszaka nagyon keveset aludtam, anyát gyötörtem egy kicsit, lehet, hogy a sok tök megülte a gyomromat. Talán túl sokat eszek?

88. bejegyzésem (2010. június 27.):

Ez a sok kerti munka már teljesen tönkretesz. Egész héten küzdöttem Ladányi nagyapával a beálló építésével, ehhez csatlakoztak Kubus nagyapáék is csütörtöktől. Mindenki nekünk épít!

Persze a szerda este romantikusan telt, mivel akkor ünnepelték a szüleim a harmadik házassági évfordulójukat.

Apa csütörtökön és pénteken Pozsonyban volt vezetői értekezleten, addig mi itthon felállítottuk a filagória tetőszerkezetét. Kubus nagyi folyamatosan szórakoztatott, együtt bohóckodtunk egész hétvégén.

Voltam Andi néninél a szépség szalonban megint, ott is mindenki körülöttem forgott. Megszületett Erika fodrász néni kisbabája is, ezúton gratula nekik is!

Már képes vagyok egy egész üveg bébiételt beverni, anya azt mondta, hogy kezdek megint visszafele fejlődni. Egyre jobb megint az étvágyam!

Egyre nagyobb a késztetésem arra, hogy felüljek, illetve felálljak. Ha megfogják a kezem, akkor már ösztönösen tolom a lábamat, mintha fel szeretnék állni. Persze ehhez még sok idő kell majd, de hát gyakorlás nélkül nem fog menni.

Van egy új játékszerem is, anyáéktól kaptam egy micimacis labdát és  most már focizok vele. Próbálom megenni is is, de eddig nem találtam meg rajta a harapás lehetőségét.

Szombaton már a három férfi (apa és a két nagypapim) esőben áztatva folytatták a tető építési munkáit. Én megkaptam a kis kabátomat és azokban a percekben amikor nem esett, kimentem a munka ellenőrzésére. A főnök az fönök!

Vasárnap mindenki felkelt hajnalban, hogy folytassák a munkát, csak azzal nem számoltak, hogy az eső még jobban fog esni, így mindenki mehetett vissza aludni. Persze én ezalatt jó mélyen durmoltam.  

A hétközbeni évforduló ma került megünneplésre, kimentünk megint  Bonfinibe Tapira és utána sétáltunk egy jót még. Legalább már nem esett az eső!

87. bejegyzésem (2010. június 21.):

Ha egy kicsit Koncz Zsuzsás lennék, akkor azt énekelném, hogy : Rohan az idő .... Hát ez tényleg így van, tegnap öthónapos lettem. A naplóba nem sikerült írnom, mert a gportál nem igazán akart funkcionálni. So ist das Leben!

Sikerült elérnem már a 70 cm és a súlyom is lassan 6,5 kg. Növekedésben vagyok!

Anya nyomatja nekem most már a táplálékkiegészítőket, a kedvencem a répás krumpli. Mindent össze is kenek vele, napi több ruhacserét garantálok.  Egy baj van csak vele, hogy lassan kapom, a cumisüvegből viszont folyamatosan jön. Nem gond, ezt is meg fogom szokni!

Tegnap az ötödik hónap alkalmából eljöttek hozzám Kubus nagyiék meglátogatni, ma pedig Attila nagybácsi és Brigi néni volt itt. Én vagyok a család szórakoztató babája. Ez nekem való szerep és jól is érzem benne magam! Folyamatosan mosolygok!

86. bejegyzésem (2010. június 17.):

Ladányi nagyapa, hogy itt dolgozik nálunk, folyamatosan el van kényeztetve a mosolygásommal. Mindig beszél nekem, sörrel kínálgat, én pedig úgy mosolygok rá, mintha spicces lennék. Jókat nevetünk!  

Tegnap elmentünk hozzájuk Mályiba anyával, kiásták nekünk az egész virágoskertüket. Estig ültettünk megint. Most már én is azt mondom, hogy a kerti munkáknak soha nem lesz vége. Az a baj, hogy nekem elég uncsi, így pedig nem marad más, kiabálok egy kicsit, hogy a virágok helyett velem is foglalkozzanak.

Mostanában egyre többet járunk át Mályiba a tópartra zabózni, jó a kaja, meg a csapolt sör.

Ma volt nálam a védőnéni, megdícsért, hogy szép vagyok , és azt mondta, hogy apa fajta vagyok, vagyis nyúlánk. Jó lenne, ha hosszú combjaim lennének, de szerintem ez nem kívánságműsor. Az lesz amit kaptam a felmenőimtől. Bár ha Kubus nagyapát szeretném idézni, akkor apa tökének gyümölcse vagyok. Ez is egy szempont, bár én még értelmezni nem tudom.

Az új kedvenc játékom a lábam és a lábujjaim, folyamatosan emelgetem és próbálom a szám felé irányítani. Ha ez nem megy akkor marad, hogy megfogom mind a két lábfejem és így pörgök oldalra. Ezzel is szédítem a szüleim!

85. bejegyzésem (2010. június 14.):

A hétvégéről felraktam néhány képet, a mappámban megtaláljátok!

84. bejegyzésem (2010. június 13.):

A mai nap olyan volt, mintha nyaraltunk volna. Apáék belógattak a medencébe, élvezhettem a hűsítő vizet, mintha a Balcsin lettem volna. Apa annyira élvezte, hogy egész nap a vízben volt, csak sörért volt hajlandó kijönni. Anya már túlságosan elkényezteti, persze lehet hogy csak nagyon szeretik egymást.

Este átjöttek Mónika néniék, ők is szeretnének most egy medencét venni, ezért megnézték a miénket is. Noncsi majdnem fejest vágott a vízbe, Csabika pedig kedevesen mosolygott nekem, természetesen én pedig neki.

Ebben a melegben még mindig nincs túl nagy étvágyam, az a baj, hogy én még sört nem ihatok.  Apa azért mindig bohóckodik velem, próbálja a különböző ízeket a számba adni, időnként képes lesmárolni is. Ezt érdemlem én?

Mára ennyit, most már a foci vb-re komcentrálok.

83. bejegyzésem (2010. június 12.):

A hét leginkább a szúnyogok harcával telt, a figyelőm kellemes kék esti fénye vonza a szúnyogokat a baldahinom alá. Nekem nem kellett az operafesztiválra mennem, minden este koncert volt a fejem fölött. Anya hajnalban folyamatosan küzdött velük, így az ő alvása konvergált a nulla felé.

A küzdelembe beszállt apa is, elment a Corába és vett az ablakra ragasztható szúnyoghálót, ezzel most már csak az ablak szorul, de legalább nem tudnak bejönni a bogarak.

A másik probléma a hőség kezelése, a klímát miattam nem merik a szobámba használni, így lassan a szobám ajtajára a nevem helyett a szauna táblát lehet kirakni. Persze időszakosan próbálkoznak, amíg a nappaliban vagyok, addig a szobában hűtenek.

A tegnap este volt az első, amikor a szüleim nem voltak mellettem a fürdetésnél, elmentek a cég operafesztiválos partyjára. Kubus nagyiék jöttek el szülőpótlónak, jól éreztem magam velük is, így jó gyerek voltam.

Anyáék elmesélték, hogy a cég saját zenekara játszott az este és nagyon jó műsort adtak elő. Anya sok kollégával és ismerőssel most találkozott újra, mert én sikeresen körön kívülre helyeztem, de azt mondta, hogy ez nem számít, mert én vagyok nekik a legfontosabb. Édes, ugye?

Kint ebben a melegben nagyon keveset vagyok, ha apáék söröznek, akkor én is csatlakozok hozzájuk, de egyébként marad nekem a hütött lakás. Apa ma felállította a medencét, így jöhet a tengerpart feeling, azt ígérte, hogy folyamatosan pancsolni fogunk. Már nagyon várom!

82. bejegyzésem (2010. június 6.):

Végre itt a nyár! Sokat voltam kint a kertben, anyáék a kertben mókuskodtak megint, apa füvet is nyírt. Úgy volt hogy Kubus nagyiék eljönnek meglátogatni, de a kialakult helyzet miatt nem mertek elindulni. A ruhatárammal rögtön átváltottam a nyári trendnek megfelelőre, itt a strandszezon.

Tegnap délután átjött Zsuzsa néni anya körmét megcsinálni, addig apa Attila bácsival egy jót pálinkázott meg sörözött. A csajoknak csajos, a fiúknak fiús dolgok kellenek (apa véleménye szerint ). Ez a köröm dolog tetszett nekem, nekem is be fog jönni.

Apa ma Zoli bácsival elment Felsőzsolcára, hogy megnézzék mi a helyzet, mivel holnap indul a munka. Elmesélte nekem, hogy összerakhatom a két kezem, hogy nem vagyunk ilyen szituban. Kitartás mindenkinek!!!

Ma annyit beszéltem, hogy estére teljesen elfáradtam. Az első fürdésem volt, hogy végig aludtam azt, anyáék meg mókáztak velem, hogy azt csinálhattak amit akartak velem. A kicsit könnyű mindig kihasználni!  

Addig birizgáltak, amíg egy flaska kajcsit azért még betermeltem. De most már tényleg alszom! Szép álmokat mindenkinek!

81. bejegyzésem (2010. június 3.):

Ma eljött Heni néni meglátogatni, azt mondta anyának, hogy hol van az a gyerek, akit ő korábban látott. Szerinte sokat változtam, azt mondta, hogy a postásra hasonlítok. Egy bibi azért van, a postás egy hölgy.  Egy tudatlannak azért ez még elnézhető.

Ladányi nagyapa megint nálunk dolgozik, de az esős idő miatt viszonylag sokat van bent a lakásban, így sokat beszél nekem én pedig folyamatosan mosolygok neki. Ő is élvezi.  

Egyre inkább nyúlok, most már lassan eljutok oda, hogy a 68-as ruhák kicsik lesznek rám. Ma emiatt anya megint elindult velem ruhákat venni. A vásárlás nekem is mindig bejön. Persze csak ha én kapok mindent!

Raktam fel megint újabb képeket a mappámba!

80. bejegyzésem (2010. május 30.):

A pénteki napom nagyon boldog volt, mert apa kivett szabadságot és otthon volt, Ladányi nagyapával zsindelyezték a szerszámos faházikót. Ők fent a tetőn, én pedig a kertben voltam voltam napozáson.

Persze azért nem csak a napozásból jutott nekem, mert elmentem anyával a Larix-ba megint virágokat venni, így folytatódott az ültetés projekt. A szüleim azt mondják, hogy nekem ültetnek mindent, mert ha nagy leszek, akkor a növények is meg fognak nőni. Bár ők ezt annyira nem várják.

Délután eljött Ladányi nagyi is meglátogatni, kedvelem azt, hogyha a nagyszüleim kényeztetnek. Kaptam meglepit is, mivel közeleg a gyereknap.

Este elmentünk vásárolni és mindenki rám volt kíváncsi. Nem tudom, hogy én vonzom-e az embereket, vagy a szüleimből fakadó boldogság indukálja az emberekben azt, hogy megnézzenek, de mindenki fölém hajolgat, a pénztáros elhagyja a pénztárat, a nevemet kérdezgetik. Most már azon gondolkodom, hogy a perselyt kihelyezem, ez egy jó üzletnek tűnik.

Szombaton szervezésben voltunk, Kubus nagyiéknak a házassági évfordulójára szerveztünk egy kis partit. Reggelizni elmentünk a kistokaji elágazáshoz, nemrég nyílt ott egy lángossütű. Sajtos-tejfölösen indult a napunk.

Vasárnap gyereknap volt, Kubus nagyiék teljesen szétkényeztettek. Apa Kubus nagyapával dolgozott kint, én pedig nagyival és anyával szomszédoltam. Így traccsparti közben még napozhattam is egy kicsit.

Délután átjöttek Csaba bácsiék is köszönteni engem. Az este szalonnasütéssel zárult, persze ez már esőben történt. Ez a szüleim formája.

Fürdés közben egyre inkább csapkodóssá válok, ezért kádat kellett váltani nagyobb méretűre, illetve a laminált padló hosszabb életének érdekében kiszorultam a fürdőszobába. Ez az én formám.

79. bejegyzésem (2010. május 26.):

Hétfőn ott folytattam, ahol pénteken abbahagytam, megint a dokinéninél kezdtem. Anya most már annyira nem parázott, hogy oltást kapok, de így is azért eléggé megviselt volt. Először engem is próbáltak egy kicsit kábítani, megdícsértek engem, a ruhámat, utána meg előrántották a tűt. Sikeresen megkaptam három oltást, egyet számba, egyet-egyet az egyik, illetve másik combomba. Egy kicsit sírtam, de kaptam egy kúpot, így nem volt semmi mellékhatás, a nyűgösségemet kivéve.

Ma csípőszűrésre kellett mennem egy kedves doki nénihez, aki csibének hívott. Megvizsgált és azt mondta, hogy minden ok velem. Anyáék nagyon örültek neki.

A testsúlyom is szépen gyarapodik, bár anyáék már nem mérnek minden nap. De jelzem, hogy átléptem már a hat kilót is!

78. bejegyzésem (2010. május 23.):

Pénteken ellátogattam megint a doki nénihez, aki megvizsgált és azt mondta, hogy pontosan a koromnak megfelelő méretű és súlyú vagyok. Úgy látom vele jóban leszünk!

Este elmentünk ruhát venni anyának, utána pedig a plázában kerestünk nyakkendőt apának. A Rolandban az eladó nénik padlót fogtak tőlem, ahhoz nagyon értek, hogy levegyek mindenkit a lábáról. A mosoly mindent megold és mindenkit boldoggá tesz. A vásárlás után most már elmondhatom magamról, hogy én is pláza cica lettem.

Szombaton megint kikerülhettem a teraszra, végre megjött megint a napsütés. Délután voltam Alíz néniéknél a fiúkat születésnapjuk alkalmából felköszönteni, utána pedig Mónika néniéknél voltunk hivatalosak vacsorára. Anya azt mondta, hogy ilyen finom csülköt még nem evett. Az én csülköm csak a számba gyömöszölöm.  A vacsi után úgy belaktunk, hogy elmentünk még sétálni is, megnéztük, hogy néz ki a Hejő patak az áradás után.

Ma egész nap a teraszon voltam, együtt grilleztem apával. Délután elmentünk fagyizni is, utána pedig anya kivitt az utcára. Ott sok kedves szomszéd néni is megnézett engem, azt mondták, hogy meg akarnak majd gyöntölni. Ha lehet, akkor én inkább a simogatást választom!

A melegre tekintettel vizes almalével próbáltak itatni, a szüleim nem adják fel úgy látom a próbálkozást. Természetesen folyamatos köpködéssel indítottam, de ma ők voltak a kitartóbbak. De csak a meleg miatt!

A hétvégéről raktam fel új képeket a mappámba.

77. bejegyzésem (2010. május 20.):

Hogy megy az idő! Ma már 4 hónapos vagyok! Több látogatóm is voltma, először Nati néni Lottival volt nálam, majd délután Zsuzsa néni. Ma elindult a szoktatásom is az almához, hát mit mondjak, katasztrofális volt. Az eddigi kajám íze nekem bejön, ez a savanykás íz nem nagyon tetszik nekem, nem az én világom.  Megpróbálom inkább a számból ezt kifele tolni, hátha veszik a lapot anyáék.

76. bejegyzésem (2010. május 19.):

Anya ma beszélt a doki nénivel a kiegészítő táplálásommal kapcsolatban. Elég éheske vagyok és ezzel időnként ki is borítom a szüleimet, mert a három óráimat időnként nem tudom kivárni. Ennek természetesen hangot is adok, elég nagy frekvencián.

A lényeg az, hogy almával, vagyis annak levével, majd almapéppel indulhatok. Anya most bioalmát keresget nekem, szerintem Kubus nagyapa tuti, hogy intéz nekem majd.

Anya unszolására ma raktam fel új képeket is, mivel lassan négy hónapos leszek.

75. bejegyzésem (2010. május 17.):

A mai nap egy kicsit izgalmasra sikeredett, láthattam az árvíz hatásait. Tegnap este Mónika néni hívott még minket, hogy náluk nagy baj van, át is mentünk anyáékkal, hogy egy kicsit megnyugtassuk. Áram nélkül se fűtés, se melegvíz, se lámpa.

A problémát fokozta, hogy a náluk folyó patak vízszintje olyan magas volt, hogy belefolyt a kistokaji tóba, amivel viszont mi is szomszédosak vagyunk. Anyáék nem igazán aludtak nyugodtan, de reggelre úgy tűnt, hogy minden ok, a tó csak egy kicsit lépett ki a helyéről.

Délután anya arra lett figyelmes, hogy teherautók jelennek meg, hozzák a homokot és zsákokat. Hívta apát, hogy baj lehet, jobb lesz ha hazajön.

Ezzel elkezdődött életem első árvízvédelmi aktivitása.  Apa egyébként is fájó gerincét sikerült leamortizálnia, 20-30 cm-es vízben pakolták a szomszédokkal a zsákokat. A védekezés estére utcabál jellegűre változott, amíg a papák dolgoztak, a mamák és babák együtt beszélgettek. Most már elmondhatom, hogy én is gátvéder lettem.

A fiúk kihülésének megelőzésére, kizárólag biztonsági okokból előkerültek a pálinkás üvegek és sörös flakonok is.  Jó móka volt!

74. bejegyzésem (2010. május 16.):

A kedvezőnek nem mondható időjárás miatt többször menekítettek az eső elől, lehet hogy javasolnom kellene a szüleimnek, hogy fedett parkolós helyekre menjünk csak vásárolni. Bár igazából csak ők áznak el miattam, mindig nagyon vigyáznak rám. Én kerülök először az autóba és mosolyogva nézem őket, amint csurom vizesen pakolnak a csomagtartóba. Ez is egy kellemes munkamegosztás. Nekem!

Anyáék megígérték Kubus nagyiéknak, hogy a hétvégén elmegyünk megint Mádra az elvonási tünetek kezelésére. Tegnap az egész délutánt ott töltöttem, megint kényeztettek egy picit. Utána kimentünk egy kis természetjárásra a Bortóhoz, ahol újranyílt egy étterem és ott jól be is tudtunk lakmározni.

A tervezettnél később értünk haza, ezért anyáék már nem merték Csaba bácsi vadvacsoráját bevállalni, mindenesetre én gratulálok az első vaddisznó elejtéséhez.

Anya folyamatosan kínoz a tornáztatással, időnként apa is besegít neki, de ez nem igazán jön be nekem. Azt mondják rám, hogy lusti vagyok, de hát ki szereti ha csesztetik.  Ma azért egy kis cselt bevetettek, torna közben nézhettem egy ici-picit a tévét. Először kézilabdát, utána egy kis Forma 1-t, és persze rögtön ment a mozgás nekem is. Apa azt mondta, hogy olyan leszek mint Ladányi nagyapa, aki mindig sportot néz. Anya szerint a következő lépés, hogy Diósgyőr mecsre megyek.  

Tegnap felraktam egy beszélgetős videót is, a mappámban megtaláljátok!

73. bejegyzésem (2010. május 12.):

A mai nap Mádra mentem anyával nagyit meglátogatni. Anya közben elment Ildikó nénihez, a körmöshöz, én pedig a nagyszüleimet szórakoztattam addig. Nagyapa összeszerelt egy kiságyat is nekem, úgy éreztem magam, mintha otthon lennék.

Délután alig akartak elengedni. Nagyi azt mondta, hogy ők lesznek azok, akik engem teljesen el fognak rontani. Mindent lehet majd, amit otthon nem engednek meg nekem. Már nagyon várom!

72. bejegyzésem (2010. május 11.):

A vasárnapi napon elmentem anyáékkal a Kisgergelybe, születésnapi meglepetéstortát rendelni Kubus nagyinak. Ezért nem is írtam, nem akartam a meglepit lelőni.  

Délutánra látogatóim jöttek, anya nagynénje és nagybátyja, Erika néni és István bácsi jött el hozzám. Jól elbeszélgettünk és azt mondták nekem, hogy majd nyaralhatok náluk sokat Prügyön. Annak idején anya is sokat nyaralt ott, úgy gondolom, hogy ez nekem is kitűnő lesz.

Tegnap felköszöntöttük nagyit is, bár én még a tortából nem kaphattam, anya azt mondta, hogy anélkül is elég husi vagyok.  Ahhoz, hogy mozogni tudjak kell az erő nekem. Egész nap így is csak tornáztatnak, bár ha az eredményét nézem, akkor lassan kúszni fogok. Most a szüleim mondják nekem, hogy valamit valamiért!

Napközben sokat szórakozom már, a játszószőnyegem elfér az ágyikómban, így a két kereszttartóról belógó állatkákat folyamatosan pofozom és rúgdosom. Egy kis kung-fu mester vagyok!

71. bejegyzésem (2010. május 8.):

Tegnap megmutathattam magam az AVE Miskolcnál is, anya bevitt a céghez, mert sokan még nem láttak a kollégák közül. Hatalmas tömeg vett időnként körbe, de én jó kislány voltam, nem kiabáltam és nem sírtam.   A túra végére azért elfáradtam, beájultam egy kicsit, mivel lépcsőztem egész délelőtt az irodaépületben.

Estére maradt megint a bevásárlós program, anyáék végre találtak maguknak megfelelő kenyeret az Aldiban, most reggelire és vacsorára is rozskenyeret esznek.

Ma reggel meglátogatott Pista bácsi, a természetgyógyászunk, anya is fel lett töltve energiával. Már szerintem is ráfért, mert én próbálom foilyamatosan őt leszívni. Reggel, délben, este ...  Pista  bácsi  is megdícsért, hogy milyen édes vagyok, neki is sokat mosolyogtam. Kedves embernek, kedves mosoly.

Ma az idő nem volt túl jó, de anyáék azért elvittek Kistokajban sétálni. A séta után úgy bezabáltam, hogy jól lehánytam anyát is.

A videóim közé felraktam egy újabbat. Ha érdekel titeket nézzétek meg!

70. bejegyzésem (2010. május 5.):

A mai napon újabb utazásra indultam. Anya kedvenc barátnőjének szépségszalonjában voltam magam bemutatni. Először elkábítottam mindenkit, de utána én is el lettem kábítva. Mindenki mosolygott, kedveskedett, de egyszer csak lefogtak és kilőtték a fülemet. Andi néni édesanyja ölbe vett, Andi néni meg a fejemhez szegezte a fegyvert . Nem mondanám, hogy jó érzés volt, sírtam is egy kicsit , de hát tudjátok, a szépségért mindent. Én is egy igazi csaj vagyok!

Beülhettem Andi néni kozmetikai székébe és azt mondta, hogy én vagyok a legkisebb vendége.

Erika néni is már rajtam melegített, neki már csak néhány hete van ahhoz, hogy egy babát hozzon a világra. Láttam rajta azt, hogy milyen volt anya kívülről, amikor még én is pocaklakó voltam. Kint azért sokkal tágasabb!

69. bejegyzésem (2010. május 2.):

A tegnapi napon a szüleim folytatták a mókuskodást a kertben, újabb virágok a sziklakertbe, illetve orgonafa ültetése, amit Ladányi nagyapa adott nekünk. Mindeközben természetesen én élveztem a ragyogó napsütést. Nálunk így működik a munkamegosztás!  Ilyen a munka ünnepe!

Egyre többet gyűröm a kezemet a számba, aminek a szüleim nagyon nem örülnek. Folyik a nyálam is rendesen, lehet hogy változások következnek be a számban? A szüleim szerint még korán van a fogzásom, idővel majd kiderül ez is. Az ínyemet még nem látják duzzatnak.

Délutánra hivatalosak voltunk Mónika néniékhez vendégeskedni. Ettünk, ittunk találkoztam apáék több barátjával. Láttam Csaba bácsi első trófeáját is. Estére jelentősen felfokozódott bennem az apa-anya hiány, így elkezdtem nyüglődni. Amellett, hogy ők jól érzik magukat, nekem is kell egy kis gondoskodás. Persze, ha bevonnának a borkóstolásba, akkor ezt a dolgot új alapokra helyezhetnénk.

És persze a legfontosabb a mai napon drága anyukám, hogy téged köszöntselek anyák napja alkalmából. Fogad tőlem ezt a verset:

Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: anyu!

Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került,
csak egy kiáltásba.

Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.

"Anyu, anyu! Anyu!"
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van
ilyen kis gyerekkel.

"Anyu! Anyu! Anyu!"
most is kiabálom.
Most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.

Csak látni akarlak,
anyu, fényes csillag;
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.

(Nadányi Zoltán)

És természetesen minden jót kívánok a kedves nagyiaimnak is!!! 

68. bejegyzésem (2010. április 30.):

Ma én is részt vettem az építkezésben. Anya elment a holnapi ünnepnap miatt vásárolni, így én a két nagypapim társaságában a kerti kemence kéményének építésével foglalkoztam. Apa után a következő két férfi, aki teljesen el van tőlem ájulva.

Az estém sem volt eseménytelen, elmentünk Nyékre partizni Pali bácsihoz, Norbi bácsi kinevezését megünnepelni. Megismerkedhettem most már az anyósjelöltemmel , Mariann nénivel is, illetve a szüleim céges kollégáival. Ők is nagyon kedvesek voltak velem, szórakoztattak és foglalkoztak velem.  A pálinkázás és sörözés így a fiúkra maradt. Ők nem csak tőlem, hanem a bambiktól is szédülhettek.

67. bejegyzésem (2010. április 28.):

A mai nap anya és Kubus nagyi számára volt ünnepnap. Ma van a Valériák névnapja. Apa rendelt tortát a Kisgergelyből, este pedig névnapi vacsora következett. Újra eljutottam a Bonfini étterembe.

Apa elég későn ért haza, így az étteremben elég furcsán néztek a szüleimre, hogy egy ekkora gyerekkel, azaz velem éjszakára jönnek szórakozni.Őket nem zavarta, azt mondták, hogy ők tudják, én egy jó gyerek vagyok. Az ünnep alkalmából én ennek megfelelően jártam el.

Az étteremből kifelé menet az ottani dolgozók csak annyit tudtak nekem mondani, hogy nagyon rendes kisbaba vagyok. Milyen más lehetnék?

66. bejegyzésem (2010. április 26.):

Na újra itt vagyok, sokat voltam úton, meg a napon, el is mesélek gyorsan mindent. Kezdem a kellemetlen részével, sikerült magam táppénzre küldeni. A gyomorműködésem jelentősen felfokozódott, egy kaja egy pelus gyakorisággal, de a dokinéni megmondta, hogy anya mit vegyen nekem. Túlestem egy 5 millió spórás baktériumkezelésen. Azért megnyugtatok mindenkit, mára már minden ok.

A múlt héten elmentem anyával Mádra, meglátogattam Kubus nagyit. Fokozatosan fel kell térképeznem a jövőbeni nyaralási helyszínt, meg az ellátás színvonalát.  Idáig mindenki a tenyerén hordoz, így jól fogom magam érezni.

Voltam kertészetben Rátkán, anya vett további virágokat. Otthon lassan mi fogunk kertészetet nyitni.  Elmentem anyával Szerencsen a Buffaloba is, megengedték, hogy az asztal tetejéről kövessem az eseményeket.

Szombaton partizni  voltunk, Lotti és Szofi megkésett szülinapját tartották, sikerült ott is mindenkit levenni a lábáról megintcsak. Mindenki velem fényképezkedett. A buli előtt kint voltam egész délelőtt a teraszon, amíg anyáék a változatosság kedvéért kertépítésben voltak. A parti után elmentünk a Praktikerbe, ahol elvarázsoltam az infos hölgyeket, egy gyenge mosolygós-gügyögős magánszámot nyomtam nekik. Olvadoztak ők is.  Utána átmentünk a Takkoba, ahol apával egy önálló beszélgetős szeanszot adtunk elő, tőlünk volt hangos az egész üzlet.

Vasárnap választással nyitottunk, apa azt mondta, hogy itt az idő, menni kell.  Utána egész napos kerti lét jött. Én nem gondoltam, hogy ennyi munka lesz a kerttel, de ha majd nagy leszek, akkor segíteni fogok a szüleimnek. Az este sem telt unalmasan, Zoli bácsiéknál a szomszédban éjszakába nyuló szalonnasütés volt. Legalább a szüleim is lazítanak egy kicsit.

Ma egy kicsit már be vagyok rosálva, mert holnap megyek a dokinénihez két oltásra. Remélem nem fog fájni. Bár úgy látom anyát jobban megviseli, mint engem.  Ő még a fecskendőmet se látta, mégis már többször sírt. No para!!!

65. bejegyzésem (2010. április 20.):

Ma egy újabb boldogságos napra ébredtem, ma lettem három hónapos!!!  Meglátogatott ma nagynéni és este itt volt Brigi néni és Attila nagybácsi. Egy kicsit mindenkit szórakoztattam. Napközben sokat kint voltam megint a teraszon, végre megjött megint a jó idő!

Anya nagyon sokat beszél nekem, én több-kevesebb sikerrel próbálok reagálni neki. A lényeg, hogy mindketten élvezzük. Apával nagyon sokat bohóckodok, mindig mosolygok neki, utána meg elbújok előle. Játszom  a szégyenlőst.  Ő a legfontosabb férfi az életemben!

64. bejegyzésem (2010. április 19.):

Ma volt az első nap, hogy anyával csak ketten indultunk el a városba. Apa behegesztette a hétvégén az üléstartómat, így most már nem a hátsó ülésen, hanem már az anyós ülésen elől, anya mellett utazhattam anya kocsijában. Török előre!

El kell, hogy dicsekedjem azzal is, hogy nyáron megyek esküvőre a Fenyves csárdába, a szüleim most kapták meg a meghívót.  Anikó néni (anya unokatesója) is a női sorsot választja.

A ruhám már megvan, kaptam anyáéktól egy csili-vili fodros rucit a hétvégén. Bombázó leszek!

A hétvégén el is felejtettem leírni, hogy voltam az uncsitesóimnál, Lottinál és Szoffinál. Beszélgettünk egy kicsit és elénekelték nekem a "csiga-biga gyere ki"-t.

Ma a Corában a táskás néni próbált velem kapcsolatot létesíteni. A reakcióm egyszerű volt, kiköptem a cumit, mosolyogtam egyet és elkezdtem gügyögni neki. Mosolyért mosoly jár!  Állítólag ezt is szüleimtől örököltem.

63. bejegyzésem (2010. április 18.):

A hétvégém viszonylag mozgalmasra sikerült. Szombaton elmentünk nekem ruhákat vásárolni, kaptam anyáéktól szép farmerrucikat, nyári ruhákat, meg több cipőt is. Az ilyen napokból sokat el tudnék viselni, két szatyor ruhával lettem gazdagabb.  

Voltam utána a Brendonban is, apa megrendelte nekem a kisebb babakocsit, így van remény, hogy normálisan elférjünk a kocsiban. Anya azt kérdezte apától, hogy miért nem szólnak a boltokban, hogy ezek az új babakocsik milyen szépek, csak a méretük miatt nehezen használhatók. Apa azt mondta, ez is egy üzlet. Valakinek.

Szombat délután anya virágokat ültetett, most már az én szobám ablakában is zöldség van.  Apa kiült a napra, magához vette a hétvégi munkáját, bontott egy sört és odabújt mellém. Így mondhatnám azt is, hogy együtt söröztünk.

Vasárnap délelőtt újra indult a munka, reggeltől kint voltam a teraszon, anyáék pedig a kertben folytatták a mókuskodást. Egész nap dolgoztak, de azért, hogy nekem is jó legyen, délután még elindultunk egy kistokaji sétára. Ezért csodálom őket,, valószínűleg a természetszeretetemet tőlük örököltem. A séta során meglátogattuk Mónika néniéket és megnézett Krisztina néni is. A sok alvás ellenére estére újra beájultam, anya karjaiban sikerült álomba szenderegnem.

Ma folytatódott nálam a vendégek fogadása. Anya egy csajos bulit szervezett délutánra. Eljött hozzám Detti baba és Melcsi baba (a tisztánlátás miatt anyáék kolléganői ), hogy a kórház után élőben is lássanak.

Apa ma Veszprémben volt Norbi bácsival, aki amikor hazaértek ugyancsak megnézett. A csajok azt mondták nekem, hogy megjött az apósom   és folyamatosan Mátét emlegették nekem. Állítólag ő már táncolni tanul, egy táncra majd elmegyek vele. Már várom a találkozást, hogy élőben is megismerhessem!

© Copyright by Ladányi Lilla