Egyszer volt, hol nem volt két szerelmes ember. Mindketten az igazi boldogságot keresték, amit egymásban találtak meg. Az ő szerelmük gyümölcseként indult az én életem.

Ladányi Lilla vagyok és ezen az oldalon átélheted te is a mindennapjaimat!

61. bejegyzésem (2010. április 14.):

Kezdem a legfontosabb hírrel, a tegnap esti mérlegelésen elértem az 5 kg-ot. Egy újabb határt értem el, ennek a szüleim nagyon örültek. Már napok óta köröztem a misztikus határ körül, de tegnapra azt gondoltam, hogy nem küzdetem őket tovább.  Ennyi örömük a hétre legyen nekik is.

Ma voltam már barátkozni is, anyával átmentünk Nati néniékhez beszélgetni. Sikerült megismekednem Lotti babával, gügyögtünk egymásnak.

Apa ma is volt Ukrajnában, vele egy sportbolt előtt találkoztunk este, ahol megnézett a szüleim kedves kolléganője, Éva néni is.

60. bejegyzésem (2010. április 13.):

Anya talált nekem egy új szórakozási lehetőséget. Korábban írtam már nektek, hogy kaptam egy pihenőszéket, erre rá lehet heggeszteni belógó kis állatkákat, amit a méretem miatt még eddig nem használtak. Ez végre megtörtént, egész nap gügyögtem a zsiráfnak, a kis makinak és az elefántnak , valamint a kezemmel csapkodtam őket. Teljesen elfoglaltam magam.

Most már hogy így elszórakoztatom magam anya napközben tudott futni, este pedig együtt tudtak apával szaunázni, én meg kívülről kuksóztam őket. Muszáj valahogyan a fittségükhöz hozzájárulni. Kedves vagyok, ugye?

59. bejegyzésem (2010. április 12.):

Az akklimatizálódásnak szerencsére nem kellett sokáig tartania. Nekem szerencse, van akinek kevésbé az. Kubus nagyit beutalták Szoboszlóra különböző, számomra értelmezhetetlen kezelésekre. Anyáék úgy döntöttek, hogy összekötik a kellemest a hasznossal és meglátogatjuk nagyit egy hosszú hétvégére. Már úgy is elvonási tüneteik voltak.

Újra wellness viszont nekem!

Szoboszlón is van anyáéknak egy bejáratot helye, ahol már ismernek mindenkit, meg őket is ismerik. Ráadásul a szálloda most van teljes felújításban, ezért sok dolog teljesen új még. Nekem bejött!

Pénteken indultunk el, szikrázó napsütésben sétáltunk egyet a városban, utána indult a fürdés. Sok nyugdíjas volt, akik számomra még nem értelmezhető nyelven beszéltek hozzám. Anyáék azt mondták, hogy németül beszéltek és én leginkább "süß" voltam nekik.Anya azt ígérte, hogy meg fog engem is németül tanítani és akkor tudok majd velük is csacsogni.

Persze másoknak is tetszettem, voltam gombszemű, nagyon szép kisbaba is, az egyértelműen látszik, ha kimozdulunk valahova, akkor folyamatosan mindenki dícsérget. Anya, apa vigyetek mindenhova!!! Szeretek ebben a helyzetben lubickolni!

Sikerült nagyiékat is teljesen elvarázsolnom, a hétvégén tudtam őket szórakoztatni. Azt gondolom, hogy én vagyok a legjobb a gyógyszer!

58. bejegyzésem (2010. április 9.):

A szüleim még mindig nagyon örülnek nekem, a jó idő apropóján megint elmentünk egy faiskolába és a születésem örömére kaptam egy lila liliomfát. Persze ez nekik megint munka volt, apa este gödröt ásott, földet kevert, anya locsolta. Jó volt őket nézni!

A kertben is sokat sétáltam már, anya nem kocsiban, hanem a vállán levegőztetett és így mindent meg tudtam nézni. Elkezdődött a fű növekedése, már kb. 2-3 mm magas, azt mondták, hogy nyáron már kúszhatok benne. Remélem nem én leszek a fűnyíró.

Voltunk shoppingolni is egy kicsit, apa vett egy kis medencét nekem, azt mondta, hogy nyáron majd együtt tudunk benne pincsi-pancsizni. Már jöhetne az a nyár!

Ha ez így megy tovább akkor teljesen elégedett leszek, olyan ez nekem mint egy all inclusive-os nyaralás. Kaja, pia, meg apa.  Csak az a baj, hogy apáből van a legkevesebb, de azt mondta, hogy vagy ő, vagy az all inclusive.  

A héten találkoztam több családtagommal is, Ladányi nagyapa egész héten küzdött nálunk a kerttel, Attila nagybácsi is eljött segíteni neki.

A héten egy kicsit nyűgös voltam, de tudjátok, hogy milyen nehéz az akklimatizálódás, Almádi után Kistokajt újra meg kellett szoknom.

57. bejegyzésem (2010. április 5.):

Először is mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket szeretnék kívánni!

Húsvét első napján újabb sétálási célt fedezhettem fel, apa azt mondta, hogy Kistokajban már olyan sokat voltunk, hogy inkább menjünk át Mályiba a tóparton egyet levegőzni. Itt kacsákat nem láttam, de voltak helyette vitorláshajók.

A mai napom újabb újdonsággal indult, meg lettem locsolva az ünnep alkalmából. Tojást még nem tudtam apának adni, de ez a későbbiekben jó móka lesz.

56. bejegyzésem (2010. április 3.):

Volt egy álmom ...

Csütörtökön anya hosszas készülődése után elindultunk valahova. Órákon keresztül utaztunk, miközben én aludtam és arról álmodtam, hogy egyszer majd eljuthatok a Balatonhoz (nem csak anya pocakjában ) . Tudjátok, hogy hol ébredtem? Almádiban voltam.

Apának mennie kellett Siófokra dolgozni, de a főnökei megengedték, hogy én is elmehessek vele,

A Balatonnál gyönyörű idő volt, ragyogó napsütésben érkeztünk. A szállodában is tudhatták, hogy jövök, mert egy egyedi panorámás szobát kaptunk. A kis hordozóágyamból még én is ráláttam a Balcsira. Anyáék itt már olyan sokat voltak, hogy törzsvendégek, jár is a szobához a csoki bekészítés, meg a szálloda bora. Apa bizos ezért szereti ezt a helyet, többszörös élvezetet jelent.

Elég mozgalmas programom volt, sikerült sokat sétálni, anyáék megmutatták, hogy hol voltam már pocakban és mikben vettem részt. Voltam a mólón, megnéztem a vadkacsákat, sétáltam a parton, meg a strandon, illetve elmondták, hogy mit fogunk itt a nyaralás alatt majd nyáron csinálni. Jön a züllés megint, a borfesztiválra pályáznak.

A séta után anya bekapott egy salátát, a pincér néni meg is simogatott, apa inkább egy korsó sört választott. Ő nem kapott simogatást sem.

Ha össze akarnám foglalni, akkor az ottlét alatt olyan jó voltam, hogy még a szüleimet is megleptem. Se kiabálás, se hiszti. Egyszerűen jól éreztem magam, illetve próbáltam őket rávezetni arra, hogy ha utazunk, akkor én példásan jó vagyok. A szlogenem még mindig ugyanaz: Valamit valamiért!

A szállodában mindenki megcsodált, szerintem én voltam a legkisebb. Volt aki már hathónaposnak is nézet, ennyire nagy azért még nem vagyok. Persze lehet, hogy amiatt volt ez, mert anya nagyon csinosan felöltöztetett, egy kicsit "emberesebbnek" néztem ki.

Hazafelé beugrottunk még egy babaáruházba, mert a jelenlegi babakocsim akkora, hogy apának fel kellett raknia a tetőboxot a kocsira. Azt mondta, hogy nyárra muszáj lesz venni egy sokkal kisebbet, mert egy hétre ha megyünk, akkor egy busz kellene, ezt pedig szeretné elkerülni.

A hazaérést követően még elmentünk Mádra, Kubus nagyiékat meglátogatni. Este fél hétre sikerült Kistokajba érni, ekkor indult az offenzívám újból.  Sikerült egy kicsit elviselhetetlennek lennem, kiabáltam a fürdésnél, de utaltam már rá, hogy muszáj a szüleim jó irányba terelése.

Képeket majd a saját, illetve a szüleim mappájában is fogtok találni. Csak egy kis türelmet kérek a válogatás miatt.

55. bejegyzésem (2010. március 31.):

A növekedésemmel együtt jelentősen nő az étvágyam is, anyáék egyre nagyobb mennyiségben hordják a tápomat, a gyógyszertárban már előre köszönnek. Anya vett egy elektromos ciciszívót is, a kézivel eddig egy küzdelem volt tejcsihez jutni. Ennek a masinának ráadásul van egy nekem tetsző kis berregése is, mely még szórakoztat is. 

A kajálások miatt már túlléptem a 4,5 kg-t, kezdek gömbölyödni. Ennek megfelelően a gyomorműködésem is megnőtt, egyre nagyobb mennyiségben fogyasztom a pelusokat. Anyáék kénytelenek voltak típust is váltani, mert az áztatásra váró ruháim aránya a többszörösére nőtt.  

A szüleim már nagyon élvezik, hogy figyelem őket, követem őket a szememmel, teljesen el tudnak olvadni. Muszáj őket kezelni, így csak velem foglalkoznak!

Túl vagyok az első esőztetésen is, apának sikerült egy locsolófejet úgy beállítania, hogy az nem a füvet, hanem engem a teraszon locsolt. Apa nem erről volt szó, egy kis pancsolót igértél nekem!

54. bejegyzésem (2010. március 28.):

A mai délelőtt ott folytatódott, ahol tegnap abbahagytuk, vagyis vásárlás és virágok. Apa azt mondta anyának, hogy jó lenne végre megvenni az összes virágot, nem pedig az összes helyen csak egyet-egyet. Így indultunk el a legközelebbi barkácsáruházba és hipermarketba. Kaptam végre egy utazóágyat is, ha elmennénk valahova, akkor tudjak miben aludni. Nem engednek be az ágyukba maguk közé!

A vásárlás után én a teraszon, anyáék a kertben folytatták, megy a kertépítés. Apa füvet vetett, anya a sziklakerti virágokat ültette, állítólag holnaptól indul az öntözés is, végre zöld fű lesz a kertben, amin majd nyáron játszhatok. Apa azt ígérte, hogy nyárra kapok egy kis kacsaúsztatót is, nekem ez lesz a Beach House .

A biztonság kedvéért hagytak maguknak estére is programot, megpróbálták az utazóágyat üzembehelyezni. Mókás volt, apa 15 perc után azt mondta, hogy kihajintja az ablakon. 30 perces vacsoraszünet után újrapróbálkozott új technikával, ami eredményre vezetett. Mindenesetre a forgalmazót szidta mint a bokrot, mert a használati útmutató egy másolt, olvashatatlan papír volt. Azt mondta, hogy ez maximum valami dupla nullás helyiségben lenne jó, de ezt a helyet én még nem ismerem .

53. bejegyzésem (2010. március 27.):

Egy kicsit távol kerültem a számítógépemtől, mert a szüleim folyamatosan a jó idő miatt kinttartanak a teraszon. Levegőztetésen vagyok, vagy csak az lehet az oka, hogy a levegőn olyan jókat alszom és addig nem kiabálok . A viccet félretéve nagyon mozgalmas napjaim voltak és elkezdődött nálam a látogatási szezon . Ez a dolog is nagyon bejön nekem, mindenki körülöttem forog és kapok nagyon sok ajándékot . Azért ennyire nem rohanok előre, kezdem az elején.

A héten nálunk segít a kertépítésben Ladányi nagyapa, a hét közepén eljött Ladányi nagyi is pesztankálni egy kicsit.

Volt nálam Mónika néni és Csaba bácsi Noncsival és Csabikával, akik énekeltek nekem. Ők valószínűleg sejtették, hogy a hétvégén anyáék kertészkednek, ezért hoztak ültetendő virágokat a sziklakertbe. Amíg ők dolgoznak, addig én napozok, jó ez a munkamegosztás  .

Meglátogatott már Andi néni is, anya szépítész barátnője. Ő hozza rendbe mindig anya bőrét és az esküvőre is ő "készítette fel". Úgy tűnik jól sikerült munka volt, mivel én is megszülethettem.

A mai napon még további érdekes dolgokban vettem részt. Voltam Nyékládházán faiskolában, anya vett további virágokat még ültetni. A túrám késő délután folytatódott, anyák vettek nekem két zsák ruhát. Azt gondolták, hogy a válogatást majd végigalszom, de én a ruháimra kíváncsi vagyok, ezért végig kuksóztam mindent. Vigyáznom kell a megjelenésemre .

Voltam megint shoppingolni, meg a Bricoban további virágokat venni. Anya azt mondta, hogy most járunk a sziklakert egyharmadánál. Ez nekem jó jel, menni fogunk még lagalább egy-két alkalommal kirándulgatni. Benéztünk apa munkahelyére is, mert kapott egy telefont, hogy a szomszédban valami ég, de azt mondta nekem, hogy nem ez az igazi baj.

A lényeg a lényeg, hogy egy AVE bébi (azaz én ) az AVE telephelyén járt, ahol még a rendész bácsi is megcsodált.

52. bejegyzésem (2010. március 23.):

Я скучаю по тобі Татку! (Apa hianyzol!) Gyere gyorsan haza! (Apa ma megint Ukrajnában volt)

Mindenki segítségére szükségem volt ma, mivel ma két oltást is kaptam. Kint volt nálunk a doki néni és a combomba szúrta őket. Anya teljesen maga alá került, szerintem őt sokkal jobban megviselte mint engem. Persze én a komplikációk megelőzése érdekében kaptam kúpot is a popsimba. Anyáék folymatosan mérik a testhőmérsékletem, mert állítólag belázasodhatok még. Ezt azért nem szeretném!

Ma elég össze-vissza ettem, a doki néni azt mondta, hogy anya oltás miatti stressze ragadt át rám. Láthatjátok, hogy nekem sem egyszerű az élet!

51. bejegyzésem (2010. március 20.):

A mai napon egy újabb kerek dátumhoz értem, ma vagyok két hónapos!!! Anyáék meg is dícsértek, minden rendben a súlyommal, már jó hosszú is vagyok, a ruháim egy részét már sikeresen a leendő kistesómnak utaltam.

Tegnap megérkezett az igazán kellemes meleg idő, még délután el tudtunk menni egy jó nagyot sétálni. Az est végére még háztűznézőben is voltunk Attila bácsinál és Zsuzsa néninél. Nagyon szép házuk lesz!

A mai napon az ünnepnapomnak köszönhetően elvittek Tapolcára kirándulni. Megnéztem a kacsákat és a hattyúkat is és a parkban láttuk kismókust is. Jól éreztem magam! A hosszas séta után elmentünk ebédelni a Bonfini étterembe, ahol egy néni megdícsért, hogy milyen szép kislány vagyok! A pincér bácsi pedig folymatosan mosolygott rám valószínűleg azért, mert volt egy tőlem kicsivel idősebb kisfiú is az étteremben, aki időnként kiabált. Én viszont arra figyeltem , hogy jó legyek (meg is dícsértek ),  meg se nyikkantam, így van remény újabb kirándulásokra.

50. bejegyzésem (2010. március 18.):

Ma akár már pezsgőt is bonthatnék, mivel elérkeztem az ötvenedik bejegyzésemhez. De ma este nem ennek örülök, hanem annak, hogy apa megérkezett Ukrajnából. Tegnap volt az első este, hogy nem volt velem, nem segített anyának a fürdetésben. Szerintem őt nagyon megviselte, azt mondta, hogy a vérnyomása tegnap az egekben volt, pedig két napja még az alacsony vérnyomásától szédelgett. Látjátok, mindenkit megszédítek.

Azt igazsághoz hozzátartozik az is, hogy tegnap este én is rosszul éreztem magam, végigüvöltöttem a fürdést, amit egyébként imádok. Valaki hiányzott a kád széléről, akit mindig rajongva nézek.

De ma már minden jóóóóóóóó lesz!!! Együtt van mindenki, aki nagyon fontos nekem.

A mai napot úgy tudtam elviselni, hogy anya egész nap apáról mesélt nekem, ettől én nagyon boldog voltam és sokat mosolyogtam. Valamit valamiért!

Még egy jó hírem van, amit ősszel anyáék elültettek virághagymákat, kezdenek kikelni. Egymillió tulipánom lesz! Persze az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy apa ültetett anya pedig a pocakjában velem irányított. A főnöki szerep úgy látom mindig a nőknek jut!

49. bejegyzésem (2010. március 14.):

Ma elérkezett végre a nagy nap amire már vártam, elmehettem Egerbe. Persze a mai napon ettől sokkal több dolog történt velem, el is mesélem nektek.

Anyának egy délelőttbe tellett mindent előkészíteni ahhoz, hogy el tudjunk menni 50 kilóméterre. A kirándulásunk megint shoppingolással indult, elmentünk ajándékot venni Ladányi nagyinak meg Heni nagynéninek. A vásárlás után mentünk felköszönteni nagyit Mályiba, megmutattam magam nagyapának is. Utána irány Eger!

Útközben beszéltünk Erika nénivel, ő fazonírozza anyákék frizuráját és mindemellett hű olvasóm is. Puszi neked!  Jövő hétre anyáék be is jelentkeztek, azt mondta, hogy muszáj egy kicsit renováltatnia magát. Szerintem apát akarja hódítani!

Megérkeztünk! Sétáltunk a belvárosban, megnéztük a Dobó-teret, menet közben anya meg is etetett az autóban. Csatlakozott hozzánk Egerben Mónika néni és Csaba bácsi Noémival és Csabikával, együtt sétáltunk utána. Szerintem mindannyian szétfagytak, de nekem jó dolgom volt a babakocsimban. Apáék és én is örültem annak, hogy eljöttek és csatlakoztak kiscsaládunk pihenéséhez.

Mindenesetre nagyon meg lettem dícsérve, nagyon rendes kislány voltam anya elmondása szerint, nem kiabáltam, úgy ettem, hogy észre se vették. A legfontosabb, hogy azt az ígéretet kaptam, hogy legközelebb is mehetünk együtt a szüleimmel! Én csak erre vágyódom!

Hazafelé úton anyáék gyomra már erősen korgott, megálltunk a Malomtanyánál vacsizni egyet. Életem első éttermi aktusán is átestem. A kajcsi nagyon finom volt, ajánlom másoknak is, most voltak itt anyáék is először.

A megpróbáltatások itt még nem értek véget, tudjátok, hogy apa nagyon édesszájú, ezért zárás előtt még megálltunk egy cukiban is. Sikerült engem harisnyában, rózsaszín szoknyában, piros pöttyös hordozóban kisfiúnak nézni, úgy hogy az arcom alig látszott ki a pullóveremből. A néni szemüveges volt, idős is volt és sötét is volt, ha nem így lett volna, akkor tuti, hogy ordítok.

A hazaérkezést követően teleszabiztam magam és jó szokásomnak megfelelően lehánytam apát. Ha büfiztetni kell, akkor abban ő a legjobb! Folyamatosan biztosítom a pólócseréjét! Ugye milyen kemény az apák élete?

És a nap legfontosabb híre: több mint 4 kg lettem!!!

48. bejegyzésem (2010. március 12.):

Az áprilisi tervezett balatoni út teljesen lázba hozott, ezért a héten olyan voltam, mint egy kisangyal. Anya azt mondta, hogy kiabálós kislánnyal nem lehet elmenni sehova, mert mindenhonnan kihajintanak minket. A cél érdekében egy kis áldozatot képes vagyok hozni, de azért arra figyelek, hogy nehogy elkapassam őket.

Apa tegnap Ausztriában volt, anya jó hírrel hívta, sikerült az összes cumisüvegemet, a szopizó szerkezetemet, a sterilizálót egybeolvasztani és használhatatlanná tenni a mikrohullámú sütőben. A ma reggeli programot ezzel sikerült megszervezni. Így megint mindenem új lesz!  Apa ennek kevésbé örült, de azt mondta több mikrós sterilizáló nem lesz, marad az elektromos kivitel. Több hiba nem lehet!

Az időjárás bezavart egy kicsit nekem, a sétálás most egy kicsit háttérbe szorul, bár apa azt mondta, akármi is történik, a hétvégén megyünk Egerbe.

47. bejegyzésem (2010. március 9.):

A tegnapi napom nagyon mozgalmasra és izgalmasra sikeredett, életem eddigi legnagyobb kirándulásán estem át. Mint ti is tudjátok, tegnap nőnap volt, ezért apa meg akarta lepni mind a két nagyimat virággal. Ennek a projektnek én is részese lettem, mivel én is, mint meglepetés előtérbe kerültem.

Apa hazaért Budapestról, utána elindultunk shoppingolni és virágot venni. Ez nekem való móka, sokan megnéztek, megkérdezték a nevemet és azt mondták, hogy milyen édes és szép vagyok.

Ezt követően megérkeztünk Mádra, Kubus nagyi teljesen meglepődött, mosolyogtam is rá. Tudjátok, mindenkit le kell vennem a lábáról. Utána bepattantunk az autóba és irány Mályi! Ott már nagyon nyügös voltam, ennem kellett volna, kiabáltam is egy kicsit, már nem szálltam ki a kocsiból, de Ladányi nagyi kijött hozzám.

Kaptam ajándékot én is apától, egy pihenőszéket lógó állattkákkal. A kényelmemre úgy látom a szüleim még mindig odafigyelnek. Anya egy hétvégi ebédet kapott Egerben, de szerencsére én is ott leszek, nem tudnak itthon hagyni . Nem szabadultok tőlem drága szüleim!!! 

Állítólag Eger nagyon jó hely, már sokszor jártam ott még anya pocakjában, legutoljára a karácsonyi vásárt néztük meg. Apáék vonzódnak ehhez a helyhez, állítólag nagyon sokat voltak kettesben is ott lopott órákra. Húúú, nagyon romantikus lehetett.

Anya kapott egy üzenetet, amit felolvasottt nekem.  Őt nagyon meghatotta, nekem is tetszett, ezért megosztom veletek is:

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.
 
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.
 
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.
 
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.
 
Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát. 
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.
 
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.
Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.

46. bejegyzésem (2010. március 7.):

Az éjszakám anyáék elvárásának megfelelően történt, megint majdnem végigaludtam (na jó, egy kajálással ), megy ez nekem, ha akarom.

Ma voltunk megint sétálni, ilyenkor nagyon jól érzem magam, meg se nyikkanok. Amikor visszaértünk, anyáék még kint hagytak a teraszon, azt mondta, hogy így ők is nyugodtan meg tudnak ebédelni. Cseleznek velem, de ne aggódjatok, utána kiabáltam nekik egész délután. Nem bírtak nekem elég kaját adni. Apa azt mondta, hogy most már úgy büfizek, mint a nagyok.

Egyre többet próbálok a világból megismerni, mindent kuksózok és megfigyelek. Ma reggel anyával megleptük apát, együtt keltettük és mind a ketten bebújtunk mellé az ágyba. Persze akkor már szétnéztem az emeleten is a lakásban, anya mindent megmutatott nekem.

45. bejegyzésem (2010. március 6.):

Tegnap anyának mennie kellett 6 hetes kontrollra Ernő bácsihoz, ezért kaptam egy új pesztonkát a nagynénim személyében. Egész délelőtt Heni néni szórakoztatott engem, amíg anya a kórházban volt. Csörgőztünk, énekelt nekem, kb. egy tudásszinten volt velem.

Meglátogatott Kubus nagyapa is nőnap alkalmából, mert hétfőn nem tud eljönni. Kaptam tőle egy csokor illatos jácintot lila és rózsaszín színben. Gyönyörű volt!

Anyát apa alig ismerte meg, kisminkelve nem látta már egy-két hónapja. Anya azt mondta neki, hogy annak ellenére, hogy én megszülettem, ő még mindig nő. Ezt szerintem apa tudja a legjobban!

Három napja rendesen alszom éjszaka, napról napra megdöntöm az éjszakai szoptatások közötti alvások hosszát. Az éjszaka már hét óránál jártam, bár nem tudom ma mi lesz, mivel napközben sokat aludtam.

A napsütéses időt kihasználva anyával és apával ma voltunk megint sétálni Kistokajban. Bemutattak most már a kedves szomszédainknak is, Alíz néninek és Zoli bácsinak, sajnos a fiúk nem voltak kint, mert előtte rosszalkodtak és bevitték őket. So ist das Leben! Majd legközelebb barátkozunk!

Ma kaptam ajándékba Heni nénitől rucikat, ha ez így megy tovább bővíteni kell a szobámat.  

Most már megtaláltok az iwiw-en is, egy lehetőség a találkozásra a szájbertérben is.

44. bejegyzésem (2010. március 4.):

Most mát túl vagyok a hatodik héten is, nagyon rohan az idő.  Az éjszaka anyát sikerült meggyakorlatoztatnom, a légzésfigyelőm pittyent egyet, anyára meg a szívbaj jött. No para, lehet, hogy már felültem én is álmomban, vagy csak Murphy törvénye szerint valami hibaüzenet volt? Végül is mindegy, de velem nem történt semmi.

Meglátogatott Ladányi nagyi és Heni nagynéni. Nagyi már készíti elő a nyári nyaralásomat, kaptam tőle sok szép rucit, most már lesz szexi-dresszem a Balcsi partra.A fiúk majd biztosan megfordulnak utánam!

Volt ma nálam a doki néni, megdícsért a súlyom miatt. Meg lettem vizsgálva is, úgy tűnik nincs semmi komoly gond, azt tanácsolta anyának, hogy ha nem eszek eleget, akkor ne adjon utána további kaját, hanem hagyjon küzdeni. Állítólag rendet kellene tanulnom.

Én tudom, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű, de remény hal meg utoljára. Próbálkozni lehet!

43. bejegyzésem (2010. március 2.):

Most már elmondhatom, hogy három hónapot is megéltem, de nem vagyok még három hónapos.Ugye, hogy milyen gyorsan megy az idő!

Az elmúlt napokban sikerült a napsütéses időt kihasználni és anyával és Kubus nagyapával többször is bejártuk Kistokajt. A jóságomra azért gyorsan rácáfoltam, nehogy az őseim úgy gondolják, hogy minden úgy van, ahogy ők szeretnék. Éjszaka 1-2 óra alvás engedélyezése részemről még belefért.  Apának jövő hónapban mennie kell a Balatonra, azt mondta, hogy ha ilyen leszek, akkor nem visz el magával. A cél érdekében lehet, hogy összeszedem egy kicsit magam. Az utazás bejön nekem, minél többet szeretnék már a világból látni!

Még mindig sokat zabizok, a súlyom napról napra jelentősen növekszik. A családi hulladéktermelést is jelentősen elősegítem már, a peluscsere gyakorisága az étvágyammal arányosan növekszik. Most már előkerülnek azok a ruháim, amikkel anyáék a születésemre vártak. Végre még jobban divatolhatok.

42. bejegyzésem (2010. február 28.):

A hétvége újabb eseményeket tarttogatott nekem, de kezdem megint inkább az elején:

Szüleimnek végre sikerült egy nekem tetsző cumisüveget beszerezni, Micimackó és Tigris is rajta van, de ami a legfontosabb, hogy olyan puha a cumizós része, mintha cici lenne. Ezzel könnyen meg is tudnak téveszteni.  Anyának így főleg éjszaka nem kell bajlódnia a nyakbaakasztós tejfakasztóval, több ideje marad rám és persze az alvásra.

El kell, hogy újságoljam, hogy megint meg lettem dícsérve. Azt mondták, hogy lassan úgy alszom, mint a felnőttek. De én még nem akarok felnőtt lenni!!! Na mindegy, a lényeg az, hogy az elműlt két napban már hajnalban nem keltem fel, este 11 után reggel 6-kor voltam csak éhes. Anyáék nagyon örültek neki.

Emellett napközben is kezdek beállni, kb. háromóránként eszek, bár nem keveset!  A szüleim szerint lassan kezdek kiszámíthatóvá válni. Persze ehhez még nekem is lesz egy-két szavam!!!

Apát már sikerült kaja után lebüfiznem is úgy, hogy nem készült rá. Még szerencse, hogy Csaba bácsi este hozta Mónika nénitől palacsintát, így nem lehetett látni apa ruháját. Majd legközelebb!  A biztonság kedvéért ma anya nadrágját azért lealáztam egy kis büfivel.

Megkaptam életem első ridijét is apától, nagy is, piros is, de furcsa alakja van. Egy nagy szájat ábrázol. Szerintetek ezzel utalnak valamire? Túl sokat kiabálok? Mindegy, nekem tetszik, olyan csajos.

Persze lehet, hogy ezt is a súlynövekedésemmel értem el, már átléptem a 3500 grammot. A hazaérkezési 2600-hoz képest, ez nem is olyan rossz. Ja és kb. 4 hét alatt. Megy ez nekem, csak az kell, hogy kényeztessenek!

Ma megleptek a szüleim egy nagy sétával. Másfél órát voltunk kint, elmentünk Mónika néniékhez. Megleptük őket, én látogattam meg őket először. Közben szétnéztem Kistokajban is. Bár az előkészület tovább tartott, de megérte. Remélem megyünk hamarosan megint, nekem egy nagy álom volt.

41. bejegyzésem (2010. február 25.):

Az elmúlt néhány nap óriási küzdelemmel zajlott annak érdekében, hogy az üvöltésemet csökkenteni próbálják. Erősítésként megjött Kubus nagyapa is, támogatni a szüleimet, illetve az éjszakai műszakban részt venni. Na de hárman egy ellen, ez nem ér!

A héten sokat voltam már a teraszon napozni és voltam anyával sétálni is megint. Anya azt mondta, hogy a hétvégén már lehet, hogy elmegyünk a tóig, bár fürödni még nem fogok tudni.   A fürdés előkészületei még mindig megőrjítenek, azt mondják rólam, hogy a kistokaji békák elbújhatnak mögöttem, annyira kiabálok már. A kádban viszont imádok lenni, persze egy "béka" hol máshol érezné jól magát?

A kiabálásaim miatt a hét közepére a szüleim már holtpontra jutottak, volt amikor apa már rajtam aludt, anya meg álmában etetett. Nem hiszem, hogy ennyire fárasztó lennék.  Vagy mégis?

Apa volt Szlovákiában, a kinti kollégáktól kaptam sok jókívánságot, apa pedig egy üveg pálinkát arra az esetre, ha nem tudna az üvöltésem miatt aludni.  Ďakujem!!!

A hét végére azért beadtam a derekamat, anyáék feltalálták a spanyol viaszt. Bevetették azt, amit idáig mindig el akartak kerülni. Cumit adtak nekem és lássanak csodát a kiabálásom teljesen megszűnt. Persze én is fontorlatos vagyok, kihallgattam.nagyapát ahogy anyáékkal beszélték,hogy inkább cumi most, majd a leszoktatásnál valami kedvezmény nekem, Ez rögtön felkeltette a figyelmemet, állítólag ilyenkor mindent megígérnek a gyerekeknek, csak hogy elhagyják a cumit. Ezt ki kell használnom!  Majd valami nagy, szép, drága, egyedi, extrém, különleges, egyedülálló dolgot fogok kérni!

 Persze addig is jobb őket kezelnem, mivel a kis örömöknek is tudnak örülni és így nekem is juthat valami plusz.

Úgy túnik ez be is jött, ma kaptam egy új járókát, hogy mindig ott legyek a szüleim mellett a nappaliban. Megy ez nekem, pedig  még nincsenek is nagy igényeim.  Van új cumim is, apa vett nekem egy egész sorozatot, hogy jól érezzem magam. Lehet persze, hogy ők akarják magukat jől érezni.  

A lényeg a lényeg, úgy tűnik, hogy a felnőtteket reggelire megeszem.  

40. bejegyzésem (2010. február 21.):

Képzeljétek el, ma újabb élményekben volt részem. Reggel az orromba dugtak egy szerkezetet, amit a porszívóra csatlakoztattak anyáék. Valami orrszívó porszívó szerkezet volt, de nem volt nekem rossz, egy kicsit érdekes buksót vágtam, mert nem tudtam mi az, de nem kiabáltam. Anyáék meg is dícsértek.

Ezt követően végre birtokba vettem a babakocsimat is. Először kinnt voltam a teraszon, majd elmentünk anyáékkal sétálni. Tetszett nekem nagyon, meg se nyikkantam, a friss levegőn nagyon jól tudok aludni. A napsütéstől az arcocskám egy kicsit barnult is, szívtam magamba a sok D-vitamint.

Este a fürdésnél egy kicsit több víz volt már a kádamban. Nagyon élveztem a mélyebb vizet, elkezdtem már a lábammal is csapkodni. Csak jelzem, hogy edzek Almádira! 

39. bejegyzésem (2010. február 20.):

Ma azt kell, hogy mondjam, hogy végre már megérkezett újra az én napom. Az elmúlt napokban már nagyon türelmetlen voltam, anyát alvajáróvá tettem. Ma vagyok 1 hónapos, meg is lepem magam egy tortával:

Azért, hogy gonoszkodjak egy kicsit, küldök nektek egy ajándéküzenetet is:

Én még jól állok.  A viccről ennyit, most már a lényegre térek, mert az elmúlt napjaim elég mozgalmasak voltak. Nem is tudom, hogy hol kezdjem.

A türelmetlenségem leginkább megint éjszaka jelenik meg. Egyre többet eszem és persze ez idővel jár. Nekem az nem okoz problémát, hogy két órán keresztül eszek és általában éjféltől hajnal kettőig.   Két órával később pedig úgy kelek, mint aki nem evett semmit. Lassan odajutunk, hogy nem én alszok el a cicin, hanem anya ájul be. Persze ezt a problémát is kezelem, mindig kiabálok egy kicsit. Mellettem nem lehet pihenni! A súlyommal újabb napi csúcsot is döntöttem, 110 gramm idáig a legnagyobb napi hízásom, a napi bevitt zaba mennyisége már átlépi a 600 grammot. Szerintem csak ezért ilyen türelmesek velem.

A növekedéssel változik a kis buksóm is, egyre húsosam a pofim, s ezzel újabb talányokat okozok a családtagoknak a "Kire hasonlítok?" versenyben. A legutolsó új változat Gabi nénitől (a család kedvenc ideggyógyász főorvosnénije) jött, szerinte Kubus nagyapára hasonlítok.

Tegnapelőtt volt nálam Kubus nagyapa látogatóban, illetve hozott nekünk monoki kenyeret. Ilyen kenyeret sajnos Miskolcon nem lehet kapni, ez olyan amiben benne van minden hoozávaló. Ahogy ő mondja, ehhez férfi kell és ettől lehet kapálni is. Nagyapa mindig beszélget velem, én próbálok neki is értelmes buksit vágni, remélem sikerül.

Tegnap, életemben másodszor újra ültem autóban, voltunk meglátogatni Kubus nagyit a kórházban. Még a kocsiból nem szálhattam ki, de legalább kiruccantunk anyáékkal egy kicsit. Természetesen egy jót aludtam az úton, apa biztosan nyugdíjas módon vezetett, nem úgy mint a kórház felé bő egy hónapja.

A mai napon újra hűtőkamrát csináltak az egyik szobából, háromnegyed órát szundiztam rám nyitott ajtóval. Azt mondták, hogy kiraknának a teraszra már, csak a kerítés még nem jött vissza festésből, így időnként kutyusok jelennek meg bent az udvaron. Nem akarják, hogy a kutya vacsorája legyek!

Kaptam új ruhákat apától, azt mondják, hogy nagyobb babát vártak (mit csináljak, ha két héttel korábban akartam jönni, velem nem egyeztetett előre senki ), így a ruhák kilencven százaléka lésőbb lesz rám jó. Nati néni és Heni néni segített idáig anyának az ellátással és kaptam csini rucukat, de azért egy két trendi darab még elfér a ruhatáramban. mindenkinek!

38. bejegyzésem (2010. február 17.):

Képzeljétek el, hogy anya ma elkezdett sokkolni. Teljesen fel lettem öltöztetve, utána az ablakok rám lettek nyitva. Állítólag szoknom kell a lakáson kívüli világot és ez ennek a programnak része. Azt tudom, hogy anya mondta már, hogy majd milyen jó lesz sétálni és végre üzembe vehetném a babakocsimat is. De ilyen áron? Ha ez így megy tovább, akkor fagyasztott csirke leszek!

Megérkezett életem első gyorshajtásos büntetése is. Emlékeztek, amikor mentünk a kórházba? Én már siettem volna anyából kifele, apa meg emiatt a szülőszobára. Fékezés után 83 km/h lett a mért adatom, apa azt mondta, hogy lehetett volna rosszabb is. De azt mondta, hogy ez nem lényeges, mert csak anya és én számítottam. Édes, ugye?

Remélem, ha majd nagyobb leszek és rucikat akarok vásárolni magamnak, akkor is így fog gondolkodni.

Ma lettem volna 4 hetes is, de teljesen lelomboztak. Anya azt mondta, hogy most már hónapban kell számolni, így egy kicsit még várni kell a következő ünnepnapomig. Pedig én szeretnék mindig ünnepelni! Nem értem én még a felnőtteket!

© Copyright by Ladányi Lilla