Egyszer volt, hol nem volt két szerelmes ember. Mindketten az igazi boldogságot keresték, amit egymásban találtak meg. Az ő szerelmük gyümölcseként indult az én életem.

Ladányi Lilla vagyok és ezen az oldalon átélheted te is a mindennapjaimat!

36. bejegyzésem (2010. február 14.):

Ma mindenki boldog és mindenki szerelmes. Valentin nap van! Én azt kívánom mindenkinek, hogy álljatok meg egy pillanatra és gondoljatok a boldog pillanataitokra! És persze ne csak ma! Higgyétek el, megéri!

Ma megint meg lettem dícsérve, egyre ritkábban, de egyre többet eszek. A szüleimnek ez nagyon tetszik. Majd meglátjuk, ha jó lesz az ellátás, akkor én is jobb leszek. Ha nem ....

Anyának most több már a tejcsije, jobban is érzem magam, úgy tűnik vagy a kvász, vagy valami más jó hatással volt rá. Mindegy, az eredmény a lényeg..

Ma kaptam egy ajándékcsomagot is Mónika néniéktöl. Volt benne mackó, meg csini rucik. Nagyon szépen köszönöm nektek és megígérem, hogy ti lesztek az első látogatóim.

35. bejegyzésem (2010. február 13.):

A tegnap éjszaka volt az első, amikor anya azt mondta, hogy jó voltam. Nem sokszor keltem fel, anya sokat tudott aludni. Azért jelzem, hogy egy fecske nem csinál nyarat!

Mindenki mást mond, hogy kire hasonlítok, már teljesen össze vagyok én is keveredve. Végeztem egy kis kutatást a családi archívumban, elővettem a szüleim legrégebbi képeit. És hát ....... nekem fogalmam sincs, szerintem egy elegygyerek vagyok. Nektek azért adok egy kis segítséget:

Ma nagyon sokat aludtam, azt mondják fronthatás van. Remélem nem vagyok frontérzékeny, csak kellően jóllakott.

Ma este megint durrogtak a pezsgők, egy újabb határt léptem át a súlyommal. Megy ez nekem, a céljaimért (Almádi ) mindenre képes vagyok. Mintha valahol ezt olvastam volna már, ja tudom, a névjellemzésemben (lásd. A Lilla névről). Ezek szerint egy Lilla vagyok a sok közül. Nem baj, meg fogom ezt is szokni.

34. bejegyzésem (2010. február 12.):

Amire elkezdeném a mai eseményeket írni, megragadnak és visznek fürdeni. Nemsokára folytatom. Bocsika.  

Mégsem, kaptam még fél órát. Akkor kezdem újra.

Apa ma Ukrajnában volt dolgozni, hozott anyának kvászt (A kvász erjesztett ital, fekete- vagy rozskenyérből készül. Hasonlít egy nagyon gyenge sörhöz, de alacsony alkohol tartalma miatt fogyaszthatják (és fogyasztják) gyerekek is). Állítólag ez nagyon jó tejtermelésre. A baj az, hogy apa is nagyon szereti, szerintem ő már többet ivott belőle, mint anya. Csak nehogy neki induljon be a teje.  Az AVE Ukraine dolgozóinak köszönöm a sok jókívánságot!

Hazafelé Detti néni és Zoli bácsi megnézett engem. Egész nap csendben voltam, de amikor megérkeztek azért produkáltam egy kis ricsajt. Nehogy már jó híremet keltsék, ezért szükség volt egy gyenge hangolásra.   Az imázsomért mindenre képes vagyok.

Anya mondta, hogy ha nagyobb leszek, majd fogadhatok látogatókat is, de ahhoz még nőnöm kell. Addig még tartsatok ki! A szüleimen keresztül jelentkezni fogok!

Mára ennyi, tele a pelusom, irány most már a fürdőkád, utána indul az éjszakai műszakom.

33. bejegyzésem (2010. február 11.):

Betöltöttem a harmadik hetemet is, apa viccesen azt mondta, hogy: Már öregszel kislányom!  Az emberek mindig a számok bűvöletében élnek, nem értem, hogy miért.  Van erre egy jó mondás is: " A végén nem az számit hány évet éltél, hanem mennyit élet volt éveidben" .

Ha már számokról van szó, felvágnék egy picit a születési időpontomra, hogy milyen misztikus. 2010.01.20.02.00  Ez a Lilla-kód, még az is lehet, hogy valaki egy könyvet ír rólam. 

Kaptam anyától új beceneveket is. Szakálka helyett Sakálka lettem, illetve a végzet asszonya helyett a végletek asszonya. A két dolog szorosan összefügg, nappal alszom, este ordítok. Kemény ez a party élet!

Képzeljétek el ma eljutottunk odáig, hogy apa szoptatott. Lehet, hogy nem bírta már az ordítást, ezért cselhez folyamodott. Az egyik ujját a számba tolta, a tejcsibruttósító egyik vezetékét behegesztette az ujja mellé és hajrá, indult is kajcsi. Végül is nekem mindegy, hogy hogyan kapok táplálékot, csak nehogy egyszer a mellkasára tegyen etetési céllal. Brrrrrr....    Az gáz lenne!

32. bejegyzésem (2010. február 9.):

Apa azt mondta ma nekem, hogy ha így növök tovább, akkor augusztusban megyünk Almádiba. Megnézte, hogy akkor lesz a Hungaricum és a Borfesztivál is, így mindenkinek lesz a fogára való program.   Kénytelen vagyok így enni,  mert menni akarok! Nagyi készülhettek ti is!

Persze voltam már én ott többször, fürödtem a Balcsiban is, csak akkor még anya pocakjában, valószínűleg most teljesen más lesz. Ha más nem, akkor egy kis kiabálással a középpontba kerülök.

Anyát ma hívta a dokinéni, aki azt mondta túl gyakran eszek, 2,5-3 órára kell a szopizások közötti időt növelni. Ő biztos nem akar a Balcsira jönni, ez lehet a probléma. Na mindegy, ő biztosan jót akar nekem.

Az ellátmányunkat most már Ladányi nagyi biztosítja, anya legalább addig is tud pihenni.

Csaba bácsi ma azt mondta, hogy apja lánya vagyok. Az nem kérdés, hogy van köztünk hasonlóság, a hajszínem, a szexepil az arcomon, meg sok más még, de apa azt mondta, hogy egy dologban biztos, hogy anyára hasonlítok, ugyanolyan jó az étvágyunk és nehezen viseljük az éhséget. Akkor most anyja, vagy apja lánya?

Szerintetek???

31. bejegyzésem (2010. február 8.):

A mai napon nagyon jól éreztem magam, apa egész nap velem volt. Próbálna anyának segíteni, egy kicsit tehermentesíteni őt, de én persze nem hagyom, mindig csak ennék és ennék. Talán ez nem baj?

Volt ma megint a védőnéni is, szerintem ő is megnyugodott, hogy hízásban vagyok. Mondtam már mindenkinek, hogy no para, mindent be fogok hozni, de senki nem akarja megérteni. Ennek ellenére ma a szüleim valami  pezsgőbontásról beszéltek, elértem egy régóta vágyott súlyhatárt. Látjátok, tudok én ha akarok!

30. bejegyzésem (2010. február 7.):

Szerencsére anya  és apa kezd megnyugodni, napról napra többet hízok. Ami érdekes, hogy napközben nincs olyan nagy étvágyam, de este hattól olyan vagyok, mint aki még nem evett életében. Bár Kubus nagypapi azt mondta ma nekem, hogy az első két hétben éheztem, innentől kezdve mindent ki fogok bírni, ha azt kibírtam.  Ennek ellenére az éhséget nehezen tolerálom, ilyenkor próbálnak trükközni velem, ki az ujját, ki a száját, ki az arcát adja a számba cici helyett. Én még kis butus vagyok és néhány másodpercig elhiszem, de utána olyan vagyok mint a sakál.  Tegnap este nagypapi majdnem behúzott a csőbe, cumit adott nekem, kb. 10 percig küzdöttem velem, de nem jött belőle semmi, utána egyszerűen kiköptem. Na nehogy már butusnak nézzenek! Azóta se kell nekem!

A ma este egy kicsit szomorúan végződött. Elmentek Kubus nagyiék, ami anyát nagyon megviselte, idáig két héten keresztül volt egy tapasztalt segítsége. Apa próbálta vigasztalni, hogy örülni kell annak is, hogy eddig is itt lehetett és sokmindenre megtanította.

Kedves nagyszüleim, én megígérem nektek, hogy én mindig várni foglak benneteket és ha utazóképes leszek, akkor személyesen elmegyek Mádra is. Érdekel az a traktor dolog, amiről nagyapa és a Balaton amiről nagymama mesélt! Nyáron majd együtt megyünk Almádiba!

29. bejegyzésem (2010. február 6.):

 Ö az amről beszéltem, a tejcsibruttósító, szakmai nevén Szoptanit. Anya a nyakába veszi, a csövecskét a cicire ragasztja, én meg a kánaánba repülök. Ugye milyen egyszerű?

Azzal, hogy egyre többet sikerül ennem, a kajcsik után teljesen bealszok. Apa azzal mókázik, hogy emelgeti a kezecskémet és mivel mélyen alszom utána leejti. Persze én nem hagyhatom, hogy mindig bohóckodjanak velem, ezért amikor tegnap ölbevett egy jó nagyot durrantottam neki. 

Valamit valamiért!

Hozzátartozik az igazsághoz az is, hogy amióta ilyen sokat eszek a gyomorműködésem is felfokozódott. Apa azt mondja, hogy olyan vagyok, mint egy sugárhajtású repülőgép, még jó, hogy a pelus bírja.

Az éjszakák anya álláspontja szerint jelentősen javultak, mindig bezabizok és 3-4 órákat alszom. Lassan kezdenek a karikái eltűnni.

A lényeget majdnem elfelejtettem, 100 év az száz év: Hajrá Diósgyőr!!!

28. bejegyzésem (2010. február 4.):

Anya már teljesen pánikba esett, hogy ha a kajáltatásom így lesz a jövőben, akkor az alvásnak búcsút inthet.  Intézkedésbe kezdett és Nati nénivel beszélt.

A napközbeni alvásomat kihasználva átestem az első manikűr kezelésemen, ez most elég komoly gondot okoz nekem, mivel nincs mivel összemarni az arcomat.

Délutánra megérkezett a felmentősereg. Nati néni hozott anyának egy trükkös szerkezetet, amit tejcsipótlónak neveznék. Egy mókás szerkezet, ami egy tartályból és vezetékekből áll, melyet a cicihez kell vezetni. Sztereóban jön az anyag!

Dupla élvezetben van részem!

Nagyi viccesen azt mondta, hogy rá is szerelheti anya, így akkor legalább el tud vinni Mádra.

Úgy érzem anya teljesen megnyugodott, így kapok elég kaját és biztosított a növekedésem. És jelzem, elkezdtem hízni!!

27. bejegyzésem (2010. február 3.):

 A kezdeti örömöket gyorsan felváltotta a valóság hangja, amely a torkomból fakadt. Anya és nagyi küzdöttek velem, hogy a kiegészítő tápszert belém préseljék, de a kanállal való evés még nem az én világom. Természetesen ordítottam egy picit!

Ezután jött a próbálkozás a kis etetőpohárral, de akkor a kaja inkább a nyakamban landolt. Akkor azért ordítottam.

Még mindig nem adták fel, bár először azt mondták, hogy cumit nem kaphatok, de apa azt mondta, hogy jön az utolsó remény és már a számban is volt a cumisüveg. Természetesen kiköptem, és ordítottam is.

Több ötletük nem volt, így az éjszakára visszatértek az első megoldáshoz. Egy kéthetes gyerek kanállal a szájában. Bele se merek gondolni. Szörnyű volt!

Be kell, hogy ismerjem: cicifüggő vagyok!

26. bejegyzésem (2010. február 2.):

A mai nap egy nagy nap lehetett volna, de nem lett az. Mára volt anya velem kiírva, én egy kicsit korábban jöttem, vágytam a kinti létre, de csak azért, hogy mindent felforgassak. Idáig sikerült!

Anyáék egyre kevésbé tolerálják az étvágyamat, ma már beszéltek a dokinénivel is, hogy a bevitt cuccot növeljék.

Ide jutottam, tápos csirke lettem!

Egy dolgot azért elárulok nektek, nekem ez bejött, úgy eszem, mint apa az édességet!

A fürdetéseket egyre nehezebben viselem, folyamatosan üvöltök, de nem zavarja őket. Valamit ki kellene találnom. Nincs valami jó tanácsotok? 

Közben átestem egy újabb fürdetésen. Most amíg vízben voltam, meg se nyikkantam. Mire kezdtem magam jól érezni, addigra kivettek a kádból, persze hogy ennek hangot adtam.

Hogy tudnék igazán jó lenni?                 Nem tudom, de nem is számít!

25. bejegyzésem (2010. február 1.):

A tegnap éjszaka után nagyon elégedettek voltak velem anyáék, csak kétóránként keltem fel és a saját ágyamban aludtam. Azt mondták fejlődőképes vagyok. Na majd meglátjuk!  

Volt ma nálam a védőnéni is, megfenyegetett, hogy ha nem eszek többet, akkor rám hívja a dokinénit. Péntekig kaptam határidőt, ilyen stresszben kell élnem. Nem egyszerű a babák élete!

Szerintem eleget eszek, nagyon jó az étvágyam, a pelust rendszeresen töltöm. Napi öt azért nem olyan rossz, bár apa azt mondta, hogy én vagyok a legnagyobb hulladéktermelő a családban. Én erre azt mondom, ha megoldja a szelektivitását és szétválasztja a pelusomat a maradékanyagaimtól, akkor bánja kánya!  A hulladékok besorolását rábízom!

Anya fórumozott az NL Cafe-s barátnőivel is, mindenki azt mondta, hogy no para. Megnyugtatták, hogy egy egészséges gyerek pont olyan mint én. Én ezt tudom, csak van aki nem hiszi el nekem. Én bízom benne, hogy a felnőttek is fejlődőképesek!

24. bejegyzésem (2010. január 31.):

Egy hete érkeztem haza, ez alapján el kell hogy mondjam, hogy az angyalkák jó helyet találtak nekem. Szeretet vesz körül, mindenki körülöttem forog, szüleim mindent megtesznek a fejlődésem érdekében. Remélem ez így is fog maradni!

A nevelésüket több-kevesebb sikerrel végre tudom hajtani, Lotti és Szofi útmutatását (lásd. Vendégkönyv) próbálom alkalmazni.

Anya azt mondta, hogy szerencse, hogy nem egy héttel később születtem, a hóhelyzet miatt lehet, hogy bentlakás lett volna.

Születni tudni kell!

23. bejegyzésem (2010. január 30.):

Ma volt nálam egy kedves bácsi, anyáék természetgyógyásza. Pista bácsi megnézett és azt mondta, hogy minden rendben van velem. Egészséges kisbaba vagyok! Ő megmondta előre hogy gyors és problémamentes lesz a születésem és anyának is sokat segített a lelki felkészülésben. Apának is ő ad mindig energiát a zűrös időszakokban. Arról nem is beszélve, hogy nagyon sok pajtásom neki köszönheti a létét, mert olyan szülőknek is segít, akik feladtak már minden reményt.

Köszönöm szépen Pista bácsi!

Ma megjött Kubus nagyi mellé nagyapa is, így meg tudtam neki is mutatni magamat. Őt is sikerült levenni a lábáról. A végén még férfifaló leszek.

Anya és apa elment ma nekem vásárolni, kaptam új ruhákat, rózsaszín fésűket, pelenkázó táskát és még sok apróságot. Még mindig kényeztetnek. Ez jóóó!!!

22. bejegyzésem (2010. január 29.):

Anyáék próbálnak napközben zaklatni. Kihallgattam őket, egyre nehezebben viselik, hogy aktív éjszakai életet élek, nappal pedig alszom. Próbálnának áthangolni, de azért én nem hagyom magam, átlátok a cseleken. Hajnal 2-kor jöttem a világra, nekem a nap akkor indult. Ez érthető, nem?

Javaslom, hogy inkább mindenki hozzám alkalmazkodjon!

Az étvágyam jelentősen javult, tegnap még izgalomban voltak anyáék, hogy nem eszek eleget. Pedig én csak éjszaka zabálok, csak akkor nem mérnek. Ennyi a trükköm! Cselre csellel válaszolok!

A szemecském lassan teljesen rendbe jön, sokat nyitogatom most már.Ja, és még mindig kék!

Most már megértem azt is, hogy apa is tisztába rakott, megy ez az erősebb nemnek is. Ugye fiúk?

21. bejegyzésem (2010. január 27.):

Észre se vettétek és már egy hetes lettem!  Megkaptam életem első nagyobb ajándékát is. Apa vett nekem meg anyának egy pink kanapét, így ott tud ő is a szobámban aludni.Jól áll nekem, mert anya mindig rózsaszínbe öltöztett.  

Szerintetek?

Szegény apa este ért haza, Budapestig ment a kanapéért, utána még hajlandó volt összeszerelni is nekem. Olcsón megúsztam, egy mosolyba került. Úgy látom őt is könnyen le fogom tudni venni a lábáról.

A mosolygás jó eszköznek tűnik, attól mindenki elolvad. Persze néha sírnom is kell, akkor mindig simogatnak, ez jólesik! Persze az igazán tutti az, amikor enni tudok. Ekkor képes vagyok úgy bealudni, hogy még azt sem veszem észre, hogy levetköztetnek. De tudjátok ennem kell, szeretnék egyszer én is nagy lenni. Egy boldog nagy gyerek, olyan mint a szüleim!

20. bejegyzésem (2010. január 26.):

Egy újabb éjszakán vagyok túl. Anya úgy tűnik megértett, az éjszakát vele töltöttem. Nem is sírtam egy percet sem.Nekem ő az édesanyám, majd kilenc hónapig együtt voltunk reggeltől estig, most az elválasztás nem olyan egyszerű nekem. Én is érző lélek vagyok.  Megígérem, ha nagyobb leszek, akkor megjavulok. Anya, apa, addig bírjátok ki!

Anyának most már jó sok teje van, napközben sokat ettem és nagyon sokat aludtam. Délután hazajött apa is a munkából, sokat bohóckodtunk együtt. összecsikargattam az arcát is, anya azt mondta, hogy nekem ezt elnézni, bár a munkahelyen nem tudja, hogy mit fognak hozzászólni. Ezt még nem értem, de ha nagy leszek biztosan rá fogok jönni.

A szemem is szépen gyógyul, nagyi folyamatosan ecseteli kamillával. Ha apa jön, akkor mindig szemezünk, neki mindig megmutatom. Így tudok rá mosolyogni.. Azt mondta, hogy most már két szerelme van.  Ugye milyen jó nekem?

Nagyon sokan keresnek engem, de most még növekedési szabadságomat töltöm. Kedves barátok legyetek megértőek, ha anyáéknak hagyok majd egy kis szusszanásnyi időt, akkor mindenkivel egyeztetni fognak. Addig azért még dolgoztatom őket!

19. bejegyzésem (2010. január 25.):

Túl vagyunk az első éjszakán, anya szeme elég karikás. Az éjszakai alvás nem az erősségem, óránként mindig kiabálok, hogy kapjak egy kis tejcsit. Ugye ez teljesen normáis? Ha éhes vagyok, akkor ennem kell. Apa azt mondja, hogy ebben anyára hasonlítok.

A szemecském nincs valami jó állapotban, valószínűleg a sok szoli nem tett jót neki. De hát mindent meg kell tenni a szépségért.

Ma már voltam látogatóim is, itt volt a doktornéni és védőnéni. Kaptam szemcseppet, anya meg sok tanácsot.

Napközben az alvás jobban megy, 2-3 óra akkor teljesen normális. Anyát szerintem az őrületbe kergetem.

Úgy tűnik, hogy azért lesz kedvenc programom is.Este megtörtént az első fürdésem, nagyon élveztem. Két családtagot sikerült lekötni vele, de szeretem, ha mindenki velem foglalkozik. A videóm közé felraktam ezt is, megnézheted, persze ha csak nagykorú vagy!!!

Én egy ilyen karikával indulok neki az éjszakának. És anya?

18. bejegyzésem (2010. január 24., 21 óra):

Megkaptam az első szép ruhámat, rózsaszínbe borultam. Dögös voltam.

LILLA vagyok és hódítani akarok!

Túl vagyok az első autózáson, jó hatással volt rám, egy jót aludtam a hazaúton. Remélem sokat fogok utazni anyáékkal.

Ha az otthon azt jelenti, hogy mindenki körülöttem forog, puszilgatnak, simogatnak, szeretgetnek, akkor én sokáig itt akarok maradni. Jó itthon lenni! Az ágyikómban piros lufik vártak, apa ajándéka volt nekem. Végre egy kis bulihangulat!

Azt mondják szerelemgyerek vagyok, de ezt látom a szemükben is. Nagyon boldogok, persze ezt meg tudom érteni, hiszen én vagyok ennek a forrása.

Sokat zabizok és alszok. Ma végre már sokat voltam apa kezében is, erre várt lassan egy hetet. Anya nagyon fáradt már, az éjszakázást nem könnyű elviselnie, megpróbálok vele kíméletes lenni..

Megjött Kubus nagyi is, ő fog most anyának segíteni, hogy én a megfelelő szintű ellátást kapjam.

17. bejegyzésem (2010. január 24., 10 óra):

Milyen boldogságot tud okozni néhány szó? Most már látom. A reggeli viziten azt mondták, ha jó a laboreredményem, akkor hazamehetek. Anya és apa szerintem extázisba került. Folyamatosan azt mondták, hogy nem megy az idő, bár én ezt még nem értem, mert mégis megy. Na mindegy, filozófiai kérdésekkel ráérek később foglalkozni.

De azért van egy jó hírem! Megérkezett a laboreredmény!

Na, kiváncsiak vagytok?

Hazamegyünk!!!

16. bejegyzésem (2010. január 23.):

Az elmúlt két napban eléggé elfoglalt voltam, ezért nem volt időm jelentkezni. Kezdem az elején:

Sok játszótársam ment haza, viszont nekem még nem lehettett. A sárga irígység tört rám emiatt, ja meg a bőrömre is..

Próbáltak engesztelni egy kis szépségápolással, kaptam egy szolibérletet. Két órát szolizok (kép az albumban), utána egy óra kaja. Ez megy már a második napja folyamatosan. Anya nem nézi jó szemmel, de nincs más választása . A barnulással még dögösebb lehetek, muszáj a fiúk fejét elcsavarnom .

Most viszonylag sokat vagyok anyától távol, addig is gyártja nekem a tejcsit. Apa bennt van velünk amikor csak lehet, mindig puszilgatja a buksómat, én pedig mosolygok rá. Folyamatosan azt mondják nekem, hogy milyen jó lesz otthon lenni. Még nem tudom milyen az az otthon, de ha egész nap olyan sok szeretetet fogok kapni, mint most, akkor biztosan tetszeni fog. Nekik ez nagyon fontos lehet, apa már ma is hozta a piros pöttyös hordozómat, hátha elengednek minket. Állítólag készen van a szobám teljesen és apa vett nekem rózsaszín vállfákat is.

És még egy fontos információ, megdícsértek a gondozó nénik, hogy milyen sokat eszek. Ezek szerint egyszer meg is nőhetek!

Sokan hiányoltátok, hogy mindig zárva van a szemem, ezért felraktam egy nyitott szemes képemet is a megszületős mappámba. Jó böngészést!

15. bejegyzésem (2010. január 21., 21 óra):

Egy napos lettem, ideje ünnepelni. A partyra mindenkit meghívok, egy pohár tejcsire mindenki a vendégem .

A tortámból aki szeretne, nyugodtan ehet.

Az első órák sokkja után kezd megjönni az étvágyam. Anyának már nem hagyok időt semmire. Muszáj ennem, mert a kórházi ellátás nem a legjobb, ha nem lesz elegendő a súlyom, akkor viszont tovább benttartanak. Brrrrrrrrr...   Ezt nem akarom, inkább eszek reggeltől estig.

Anyával már minden , de a kosztot nehezen viseli. Szerintem igazából apa hiányzik neki. Nekem is!! Kell aki majd mindent megenged nekem! Szeretünk apa!!!

Sikerült megismernem az összes nagymamámat és nagypapámat, szerintem jól kijövünk majd. Mindenki mosolyog rám, ez tetszik nekem.

Már egyre többet nyitogatom a szemem, muszáj világot látnom.

Ernő bácsi jön folyamatosan és megvizsgál minket, hogy minden rendben legyen. A ma estét már anyával töltöm, vége a szabad életnek, a partyzás így rá szűkül majd. A party neki szerintem már csak az alvást jelenti, de tudjátok: NO MILK, NO PARTY, legrosszabb esetben majd sztrájkolok. Azt halottam, hogy ez most nagyon divatos és lehet közben kiabálni is. Ez nekem való móka lehet!  

14. bejegyzésem (2010. január 20., 21 óra):

Elindult kinti létem első napja, mely több izgalmat is hozott. Hajnalban amikor felmentünk az osztályra anyának sikerült elájulnia. Elmesélte nekem, hogy a lábánál fogva lógatták, hogy a fejébe is jusson egy kis vér. Micsoda izgalmak, pedig még csak 3 órás voltam. Reggelig elvittek egy gyűjtőhelyre, egymás ellen ordibáltunk. Jó buli volt!

A buli eredményeként sikerült a teljes arcomat összecsikargatni. Nem emlékszem mitől, kizárásos alapon vagy a rajongóim voltak, vagy önkínzást végzek. Végül is mindegy, mert anyától a leszidást megkaptam.

Egy dologra rögtön rájöttem, ő mindenre felkészült. Előhúzott egy pár kesztyűt nekem a csomagból, ha a képeket nézitek úgy nézik ki mint Rocky Balboa kislánykivitelben.

Estére a csikarások lassan elmúltak az arcomról, de ismét mentem a gyűjtőbe. Azt mondták, hogy egy estét anyának legalább aludnia kell.

Ezt el tudom fogadni, mivel az ellátásom színvonala az én érdekem.

13. bejegyzésem (2010. január 20., 2 óra):

Megszülettem!!!!!!!! Úgy gondolom nem okoztam csalódást, viszonylag gyorsan sikerült a világra jönnöm. Egy kedves szülész néni és Ernő bácsi (a nőgyógyászom) segített anyának, anyának meg apa. A lényeg a lényeg, hogy most már elérhető vagyok. Ha kíváncsi vágy rám, akkor a fotomappámban megtekinthetsz. Most már indulhatnak a munkás hétköznapok, elvégre: LÉTEZEM!!!!

12. bejegyzésem (2010. január 19., 23 óra):

Sikerült anyát visszairányíttatnom a szülőszobára. Küldtem bőven a magzatvizet, nehogy már egy ügyeletes orvos azt mondja nekem, hogy csak hüvelyváladék. Tudjátok, a főnök még mindig én vagyok . Anya most már mozgósította apát, itt van ő is. Együtt az én családom!

11. bejegyzésem (2010. január 19., 21 óra):

Lehet hogy nem voltam elég hatásos? Nem hisznek nekem. Anyát a szülőszobáról áthelyezik az osztályra, hogy aludjon. De ha ő aludna, akkor mi lesz velem? Muszáj valamit lépnem .

10. bejegyzésem (2010. január 19., 14 óra):

Egyre szűkebbnek érzem a helyett, világot szeretnék látni!

Valamit tennem kell! Döntöttem, elindulok, itt az idő.

NST után anya ül a kocsimosóban, én pedig küldök egy kis magzatvizet.

Apa rohan haza, irány a kórház.

Ui.: A trafipaxos rendőrnek üzenem, aki bemérte apát a kórház felé, ha kinnt leszek, akkor majd ............. a popsimat.

9. bejegyzésem (2010. január 16.):

Elkezdődött a visszaszámlálás, anyáék már a centit vágják. Egyre szűkebb a helyem, próbálok mozogni, anyának ez valószínűleg kellemetlen. Az NST-vizsgálatokon folyamatosan zaklatnak, nem értik, hogy én reggel még alszom. Egy kis megértést kérek .

El kezdtem melegíteni én is már, kortyolgatom a magzatvizet és sokat csuklok, anyáék meg szórakoznak, ahogy a pocak mozog. Napról napra növekszem, lassan jön a kinti lét. Anya persze folyamatosan mondja nekem, hogy ne siessek, mert még van bőven időm. Jövő héttől heti két NST, már most mondom, ha bökdösnek, akkor visszarúgok .

8. bejegyzésem (2009. december):

A hónap elejére rózsaszínre kifestették a szobámat, megjött a bútorom is. Apáéknak volt mit szerelni.  A  folyamatos növésnek köszönhetően az újabb babamozin már csak az arcom fért el, de ettől nem leszek nagyképű . Kis husi vagyok!

Eljöttek az ünnepek is, azt mondták rólam, hogy én vagyok a legnagyobb ajándék. Jólesett nekem.

Közben már NST-re is menni kellett. Elkezdtem a tanítást is. Csak akkor voltam hajlandó mozogni, ha anya küldött egy kis málnát. Lassan megszokják, hogy a FŐNÖK ÉN VAGYOK!

Szilveszterkor hajnal négyig buliztunk a szomszédoknál. Jól éreztem magam, ezért nem rugdostam, anya meg is dícsért.

7. bejegyzésem (2009. november):

A sok igazolás után végre elkezdtek nekem csajszis cucokkat venni. Lett végre piros pöttyös babakocsim (http://en.pegperegoskate.com/images/stories/silo3col/rev-bmdgsvr/skate-bubblesred-lg_375.jpg), sok szép rózsaszín ruhám. Már ideje volt .

6. bejegyzésem (2009. október):

Eljött az újabb babamozi ideje.Addig több vizsgálaton voltunk anyával.

A babamozin már édes kis buksim volt, lassan kezdek emberesedni .

5. bejegyzésem (2009. augusztus):

 Én mindennek megadom a módját, ezért apa születésnapja alkalmából anya elvitt az első babamozimra.Úgy gondoltam, hogy le kell rántani a leplet, ideje túladni a sok kék cuccon.

 Szerintem megkönnyebültek. Szerintem.

 4. bejegyzésem (2009. július):

 Egy hónapot kellett a következő vizsgálatra várni. Úgy gondoltam, hogy megtréfálom szüleimet. Az ultrahangon fiúnak néztek, ettől először egy kicsit kiborúltak. Kislányt akartak, ezzel szemben egy fütyis várható. A felocsudást követően jött a névválasztás. Ekkor még Lórántnak, vagy Lórándnak neveztek . Jöttek az első kék babaruhák, majdnem vettek egy fiús babakocsit is. Képesek voltak ezért Szegedig elcipelni. Ez a fiús stílus nem igazán jött be, én inkább rózsaszín csini rucikra vágyódtam. El kellett, hogy jöjjön az igazság ideje!

3. bejegyzésem (2009. június):

Hatásom viizonylag gyorsan jelentkezett, mert anya kezdet émelyegni, furcsa érzések törtek rá. Úgy gondolta, hogy talán valami lehet, ezért vett egy terhességi tesztet. Az első meglepetést itt okoztam. A tuti az tuti, irány a bevásárlóközpont, jöhet a következő teszt. Ezek után tudatosult benne: LÉTEZEM!!!!    Apa úton volt vissza Ausztriából, anya megakarta lepni a jó hírrel. Vásárolt egy pici mackót, becsomagolta a teszttel együtt. Fő a romantika, ezért csalárd módon elhívta egy sétára Lilafüredre a nagy bejelentésre.

Apa szerintem repülhetett, nagyon boldog volt. Fő a bizalom, ezért irány egy újabb teszt. Csodák csodájára még mindig megvoltam. Ilyenek ezek a szülők

Egy dolgot mindenképp elértem, önkívületi állapotba hoztam őket.

Ezt követően hívták a dokit, persze szabin volt, egy hét stresszben éltek. Én pedig csak nőttem. Első fotómat a képgalériámban meg is nézheted.

A dokinál azt a választ kapták, hogy akkár baba is lehet. A hétvégén jött a céges operafesztiválos party, azt se tudták ott, hogy fiúk vagy lányok. Csak én jártam az eszükben, meg a következő hétfő. Akkor jött az újabb vizsgálat. Ekkor már megnyugodtak, majdnem a duplájára nőttem az előző heti méretemnek.

2. bejegyzésem (2009. május):

 Annak tudatában, hogy senki nem tudott rólam még, csendben élveztem az életem indulását. Néha furcsa állapotok törtek rám, szüleim még javában borkóstolókra jártak (Szekszárd volt a legjobb ) és mindig arra gondoltak, hogy milyen jó lenne, ha lennék. Lassan tudatukra kellett őket ébresztenem                            

1. bejegyzésem (2009. április):

Fogantatásom ideje 2009. április végére tehető, apa és anya ekkor sokat összebújtak. Nagyon vártak már, ezért én gyorsan jöttem. Nem hagytam őket sokáig szenvedni. 

© Copyright by Ladányi Lilla